Hírek

2005.09.26. 00:00

A kultúra áru, de bizalmi termék

A nyitás után fél évvel Kiss Imre vezérigazgató már elhiszi, hogy hangversenyterem, színház és múzeum jól megférnek egymás mellett a Művészetek Palotájában. Egy-egy rendezvény után elégedetten dőlhetne hátra.

Kaszás Erzsébet

[caption id="" align="alignleft" width="320"] Nem adnak tiszteletjegyet senkinek. Ha a brit királynő meg tudja fizetni a belépő árát, a magyar elit is engedje meg magának az igényes szórakozást.
[/caption]– Miért őrizte meg az irodája falán látható 1959-es plakátot a Nemzeti Színházban bemutatott III. Richárdról?
– Mert ebben a Nádasdy-féle rendezésben játszottam az utolsó gyerekszínészi szerepemet. Előtte számos rádiójátékban, filmekben és színpadon is felléptem mint gyerekszínész. Ám hiába hittem magamban, amikor felnőttként kiderült, hogy nem vagyok elég tehetséges, más pályát kellett választanom.
– Jött a vendéglátó-ipari főiskola, majd a közgazdasági egyetem. Reálvégzettség, abszolút humán érdeklődéssel?
– Így van, de miután valamivel több mint tíz évet töltöttem az idegenforgalomban, már 1979-ben visszatértem a kultúrához, a Budapesti Tavaszi Fesztivál alapító igazgatója lettem. Maradtam is ennél a műfajnál, az Országos Filmharmónia, az Operaház, majd a Vígszínház ügyvezető igazgatója lettem. Közben volt saját, sikeres kulturális programszervező vállalkozásom, amit az operaházi felkéréskor eladtam. Vagyis miután kiderült, hogy sikeres színész vagy művész nem leszek,  szervezői-vezetői képességeimet igyekeztem a kultúra terjesztése érdekében kamatoztatni.
– Kinevezése a Művészetek Palotájának élére akár pályája csúcsának is tekinthető. Számított rá?
– Meglepődtem a felkérésen, mert nem tudtam arról, hogy a lehetséges jelöltek között szóba került a nevem. És mivel ez a felkérés a tervezett, 2004 októberi, majd a tényleges, 2005. március 14-i nyitáshoz képest igen későn jött, nem is akartam elvállalni, hanem gondolkodási időt kértem. Egy ilyen intézményben legalább két évre előre kell látni, nekem azonban csak 2003 októberében szóltak, és semmi nem volt előkészítve. Végül igent mondtam, és nagyon örülök ennek. A hivataloktól kezdve a művészeken át közvetlen munkatársaimig mindenkitől csak segítőkészséget tapasztaltam. A nyitás hatalmas nemzetközi siker volt; a technika, amit ebbe a házba beépítettek, páratlan a világon; és a következő évad műsorterve is időre összeállt. Kezdeti félelmeim után néhány hónapja már úgy dolgozom, hogy tudom, megvalósítható, amit szeretnék.

– Az épület igazi értéke a hangversenyterem, aminek akusztikai minősége és komplexitása páratlan a világon. Kik kapnak esélyt fellépni?
– A Nemzeti Filharmonikusok egy évben 25 alkalommal használhatják a termet. Vannak saját egyéb programjaink, és az év többi napján bérbe is adjuk. A műfaji hovatartozástól függetlenül, legyen szó zenekari fellépésről, operáról, operettről vagy dzsesszről, a minőség számít. Mind az 1699 fős hangversenyteremnek, mind a 452 férőhelyes színházteremnek kétféle bérleti díja van. Kulturális rendezvények esetén a harmada annak, amit az üzleti, kereskedelmi célú hasznosítás esetén kérünk. Nagyon komolyan gondoljuk, hogy a kulturális vállalkozásoknak nem egymás zsebében kell kotorászniuk.
– Többeket meglepett, hogy ebben a házban nincsenek úgynevezett tiszteletjegyek, csak szakmai jegyek azok számára, akiknek tényleg a munkájukhoz tartozik egy-egy előadás megtekintése. Nem telne rá?
– Azt hiszem, ha az angol királynő meg tudta venni a belépőt a londoni Barbican megnyitásakor, a magyar elit is megengedheti magának, hogy fizet a jegyekért. És mi ebből a pénzből a diákoknak tudunk adni 200 forintos kedvezményes belépőt, a világzenei koncertekre is csak maximum tízezer forint egy jegy ára. A mi feladatunk a reggeltől estig nyitva tartó házban magas színvonalú kikapcsolódást nyújtani családoknak, fiataloknak, szóval mindenkinek.

– Van közvetlen összefüggés bevételeik és rendezvényeik sikeressége között? A rendszerváltáskor vita zajlott arról, hogy áru-e a kultúra?
– Tevékenységünk az értékközvetítő szerepénél fogva térül meg, és nem közvetlenül. Vagyis a siker a kultúra esetében nem mérhető úgy, mint egy iparcikknél, hogy ha megvették, értékes, ha nem, akkor felejtsük el. Ugyanakkor igenis áru a kultúra, aminek ára és piaci értéke is van. Ám bizalmi termék, a nézők érdeklődését, elismerését ki kell vívni.
– Említette, hogy mind a munkatársaitól, mind a fellépő művészektől segítőkészséget tapasztalt. És ön miként viszonyul hozzájuk?
– A munkatársaimat – 120-an vannak – 3840 pályázó közül választottam ki. Mindenkivel személyesen elbeszélgettem, mert a szakmai tudáson kívül arról is meg kívántam győződni, hogy mennyire képes csapatban dolgozni, mennyire toleráns. Ehhez a munkához ugyanis ezek nagyon fontos tulajdonságok. Ami pedig a művészekkel való kapcsolatomat illeti: mindegyikük egyéniség, és természetesen különbözőek. De nincs olyan ember, akivel megfelelően közelítve hozzá, ne lehetne szót érteni. És mivel a produkció idején velük élek, talán jobban izgulok a sikerért, mint ők maguk.

Kiss Imre (62 éves), A Művészetek Palotája vezérigazgatója

Korán kelő, annak ellenére, hogy esténként gyakran csak 11 óra után ér haza. Amikor teheti, a napját sporttal kezdi, és ezt követően kicsit komótosan készül, hogy általában 9 órára beérjen az irodájába. A mobiltelefonja azonban már ezt megelőzően is rendszeresen csörög munkaügyben.

Család: felnőtt gyermekei a 29 éves Kata, aki vállalkozó és a 31 éves Péter, aki a papa eredeti szakmájában, a szállodaiparban dolgozik. Bátyja egyetemi tanár, klinikai igazgató, sebész, öccse már nyugdíjas.

Hobbi: a tenisz mellett a munkája a kedvtelése, otthon is szívesen hallgat zenét, és házimozirendszerén nem egyszer „szervez” önmagának hangversenyt, opera-előadást.

Szakmai életút

Kiss Imre 1965-ben szerezte első diplomáját az Idegenforgalmi, Kereskedelmi és Vendéglátó Főiskolán, amelyet 1969-ben egy közgazdasági egyetemi, majd 1972-ben jogi tanulmányok követtek. A Budapesti Tavaszi Fesztivált 1981-től 1990-ig tartotta kézben. Az Országos Filharmónia, a Magyar Állami Operaház és a Vígszínház ügyvezető igazgatója volt.

Művészetek Palotája, Budapest

A pesti Duna-parton 2005. március 14-én ünnepi hangversennyel megnyitott ház a legkülönfélébb művészeti ágakat fogadta be és vonultatja fel. Zene, színház, folklór, tánc, kiállítások, a Ludwig Múzeum áthelyezésével állandó és időszaki tárlatok. A teljesen akadálymentesített épület belső alapterülete 64 ezer négyzetméter. Az előadások mellett étterem, internetkávézó és büfék is várják a vendégeket. A Demján Sándor érdekeltségébe tartozó Arcadom Rt. által épített palota az egyik legnagyobb beruházás az országban az elmúlt időben. Az üzemeltetéssel együtt 31 milliárdos üzlet fejében a legkorszerűbb technológiát építették be a házba. Például a számítógéppel vezérelt terelőlemezekkel változtatható az akusztika.

Család: felnőtt gyermekei a 29 éves Kata, aki vállalkozó és a 31 éves Péter, aki a papa eredeti szakmájában, a szállodaiparban dolgozik. Bátyja egyetemi tanár, klinikai igazgató, sebész, öccse már nyugdíjas.

Hobbi: a tenisz mellett a munkája a kedvtelése, otthon is szívesen hallgat zenét, és házimozirendszerén nem egyszer „szervez” önmagának hangversenyt, opera-előadást. Szakmai életút Kiss Imre 1965-ben szerezte első diplomáját az Idegenforgalmi, Kereskedelmi és Vendéglátó Főiskolán, amelyet 1969-ben egy közgazdasági egyetemi, majd 1972-ben jogi tanulmányok követtek. A Budapesti Tavaszi Fesztivált 1981-től 1990-ig tartotta kézben. Az Országos Filharmónia, a Magyar Állami Operaház és a Vígszínház ügyvezető igazgatója volt. Művészetek Palotája, Budapest A pesti Duna-parton 2005. március 14-én ünnepi hangversennyel megnyitott ház a legkülönfélébb művészeti ágakat fogadta be és vonultatja fel. Zene, színház, folklór, tánc, kiállítások, a Ludwig Múzeum áthelyezésével állandó és időszaki tárlatok. A teljesen akadálymentesített épület belső alapterülete 64 ezer négyzetméter. Az előadások mellett étterem, internetkávézó és büfék is várják a vendégeket. A Demján Sándor érdekeltségébe tartozó Arcadom Rt. által épített palota az egyik legnagyobb beruházás az országban az elmúlt időben. Az üzemeltetéssel együtt 31 milliárdos üzlet fejében a legkorszerűbb technológiát építették be a házba. Például a számítógéppel vezérelt terelőlemezekkel változtatható az akusztika. Nem adnak tiszteletjegyet senkinek. Ha a brit királynő meg tudja fizetni a belépő árát, a magyar elit is engedje meg magának az igényes szórakozást. -->

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!