2007.03.29. 06:29
A végrendelet nem játék
Olvasónk szeretné, ha egyenes ági leszármazó és felmenő híján vagyona unokatestvérére szállna. Van azonban egy édestestvére is. Arra kíváncsi, hogyan kell végrendeletet készíteni.
Sokan nem törődnek a végrendelet kérdésével, környezetük pedig, úgymond illendőségből nem figyelmezteti erre őket. Talán azért, mert a halál tabutéma lett, ami nagy hiba. Nem élünk örökké, és nyilván nekünk sem mindegy, kire száll a vagyonunk.
Ha ez a személy megegyezik törvényes örökösünkkel, nincs szükség végrendeletre. De mi van, ha nem? Ezért jól teszi a kedves olvasó, hogy intézkedik – mondja ügyvéd szakértőnk. Az ő törvényes örököse valóban az édestestvér volna.
Végrendeletet többféleképpen készíthetünk. A legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás a saját kezű, folyóírással, tollal írott testamentum. Ehhez nem kellenek tanúk. Az örököst jól azonosíthatóan jelöljük meg: nevén kívül tüntessük fel születési helyét és idejét, valamint anyja nevét.
A dokumentum minden oldalát számozzuk meg, lássuk el dátummal, és írjuk alá. Célszerű az örökösnek is adni belőle egy példányt. Ennek szintén eredetiben, az imént ismertetett módon kell készülnie.
A géppel írott végrendelethez már két tanú is kell.
Ügyvéddel is készíthetünk végrendeletet. Ehhez is szükségünk lesz két tanúra, akik nem lehetnek azonosak az örökösökkel. A dokumentum tartalmát nekik nem kell ismerniük.
A közjegyzővel íratott végrendelet közokirat. Tanú nem kell hozzá. A közjegyző megőrzi a dokumentumot, és az örökhagyó halálakor értesíti az örökösöket.