Hírek

2007.08.23. 16:15

Munkában az agytröszt

Eddig csak sejthettük, milyen átgondolt, szisztematikus munkának köszönhető az a nagyjából hárommillió ötlet, amelyet az MDF az elmúlt egy évben produkált. Most bepillanthattunk a kulisszák mögé is.

Stanga István

Ezennel ünnepélyesen megígérem, utoljára teszem szóvá, hogy a Magyar Demokrata Fórum minden jel szerint „krónikus ötletrohamban” szenved, amely betegség a tudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan. Megjegyzem, egy ekkora méretű párttól egyáltalán nem kis teljesítmény, hogy az élet legapróbb területeire is képes fókuszálni, sőt, azokra vonatkozóan újabb és újabb javaslatokkal áll elő. Bár ezekből soha az életben nem lesz semmi, a lelkesedés nemhogy csökkene... ellenkezőleg.

Lassan-lassan már egy kötetre való anyagot tesznek ki azon ötletek, ügyek, amelyeket az MDF nagy csinnadrattával felkarolt, majd – legalább akkora sunnyogások közepette – rövid úton el is felejtett. A teljesség igénye nélkül említhetnénk itt a „haláladót”, a Tiszta Kezek Hivatalát, a fővárosi parkolási dolgokat, a tőkepiac élénkítésére szolgáló öt pontot, a gazdaság helyzetének javítását célzó négy pontot, az elhíresült éttermi (áfás) számlaügyet, a közlekedésben a jobbkéz-szabály eltörlését, a friss jogosítvánnyal rendelkezők számára a „T” betű kötelezővé tételét, és így tovább, és így tovább. Csak azért nem folytatom, mert az emberre óhatatlanul rátör az álmosság ennyi okosság olvastán, azt meg nem akarom, hogy Önök elszundítsanak (vagy én).

Ahogyan azt várni lehetett, a tanév kezdetére a párt az oktatást vette górcső alá (ugyan, találjunk már ki valamit, gyerekek, mindjárt itt van szeptember 1., nekünk meg sehol egy újabb hasznavehetetlen ötletünk). És az agytröszt munkához látott. (Az alább közölt beszélgetésük arra is bizonyíték, hogy a nagy gondolatok milyen egyszerűen születnek.)

– Emberek, sehol semmi? Na, majd én segítek. Például: nem nehéz az iskolatáska...? De nehéz. Akkor...?

 – ... akkor legyenek olyan tankönyvek, mint Amerikában... azok spirállal vannak összefűzve, aztán a gyerek csak azokat az oldalakat viszik, amelyek éppen kellenek.

– Bravó, ez az..., erről beszélek. Más...?

 – Ha meg a suliban minden diáknak lenne zárható szekrénye, nem is kellene hazavinni a cuccokat. Kevesebb cipekedés.

– Ez is príma! Látom, kezdünk belelendülni. 

 – Legyen több digitális és online formában elérhető tananyag. Hogy ezek mik, arról fogalmam sincs, de olyan jól hangzik.

 – Jól bizony. Még valami?

 – Hát, szerintem már mindent megtettünk ezekért a nyápicokért.

– Hohó, itt van a kutya elásva. Nyápicok. Rájuk fér a napi kötelező testnevelési óra.

– Kornél, szerintem ennyi már bőven elég, ezzel ki tudsz állni a sajtó elé. Különben is elültem a seggem...

– Zseniális vagy..., hiszen a gyerekek is órákat ülnek naponta. Na, de milyen székeken? Ez is megér egy misét.

És lőn, Almássy Kornél MDF-es honatya megtartotta sajtótájékoztatóját. Hogy alig több mint egy héttel az iskolakezdés előtt mit lehet tenni tankönyv-, szekrény-, órarend- és székügyben, az ugyan kérdés, dehát nem is ez a lényeg. Két nap múlva úgyis mindenki elfelejt mindent (legfőképpen és leggyorsabban maguk a „szerzők”), hogy aztán újabb ötletpartira gyűljön össze a stáb.

PS: Nem fizetik rosszul a politikusokat, de láthatóan nincs is könnyű dolguk. Az agyuk egy pillanatra sem pihenhet meg.         

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!