Hírek

2008.02.13. 12:44

Bekötött szemmel

Ebben az országban egy jó ideje már nincsenek objektív igazságok és tények (pontosabban: vannak, csak éppen senkit sem érdekelnek), mert minden, de tényleg minden, a politikai hitvallás része lett. A bűnök és az erények megítélése is.

Stanga István

Noha a kettős mérce korábban sem volt ismeretlen kis hazánkban, az utóbbi évek felfokozott politikai légkörében még inkább teret nyert az a szemléletmód, amelyet a közmondás úgy fejez ki: más szemében a szálkát is észreveszi, a magáéban a gerendát sem. Bár manapság  magam is jószerivel naponta találkozom ezzel a jelenséggel (nem utolsó sorban a kommentezőknek „köszönhetően”), mégis elcsodálkozva figyelem, mennyire másként képesek megítélni ugyanazokat a bűnöket és erényeket az emberek – legyen szó politikusokról, netán „sima”, hétköznapi halandókról –, függően attól, hogy azok melyik oldalhoz köthetőek. Ezért is megmosolyogtató az a nagy-nagy igyekezet, amellyel néhányan mégis megkísérlik meggyőzni vitapartnereiket – akár az országgyűlésben, akár valamely fórumon, vagy éppen a boltban –, hiszen itt már régen nincsenek objektív igazságok és tények (pontosabban: vannak, csak senkit sem érdekelnek), mert minden, de tényleg minden, a politikai hitvallás része lett.

Hiszen, ha nem így lenne, nem zajlana még mindig a „mi kommunistánk jó ember, a ti kommunistátok rossz ember”-féle vita, továbbá senki sem gondolná komolyan, hogy az egyik táborban ücsörgő valamikori besúgók voltaképen áldozatok, akiket egytől egyig megfélemlítettek, megzsaroltak, megtévesztettek, míg a másik oldalon lévők mindnyájan elvhűségből, nyerészkedésből, karriervágyból jelentettek a belső elhárításnak. Meg hát, olyasmi sem vetődhetne fel, hogy a Gripen-beszerzéseket intéző egyik csapatot egészen biztosan „megkenték”, ellentétben a plusz cucckat megrendelőkkel (vagy éppen megfordítva), amiként az sem, hogy az Új Magyarország és a Millenniumi Országjáró közül melyik volt indokolt és melyik nem. Sőt, egy normális ország normális polgáraiként azzal is tisztában lennének, hogy az útszéli, primitív, mocskolódó hangnem akkor sem elfogadható, ha Kende Péter ír Orbán Viktorról, meg akkor sem, ha Fábry Sándor használja azt Lendvai Ildikóval szemben. És, ha az előbbiekben említett sok-sok „apróság” tekintetében képesek lennénk objektíven véleményt nyilvánítani, könnyen beláthatnánk a fontosabb igazságokat is..., így például azt, hogy sem a nyakra-főre felállított kordonok, sem a zsarolásra felhasznált  Molotov-koktélok nem lehetnek részei egy demokráciának.

Miután azonban sem naív, sem pedig hülye nem vagyok, tudom, hogy ez a dolog – legalábbis egyelőre – nem fog menni. Már csak azért sem, mert a politika főszereplőinek manapság nem annyira a nyitott szemmel járó, s ezért reálisan ítélkezni tudó emberekre van szükségük, mint inkább azokra, akiknek (akárcsak az igazság istenőjének) kötés takarja a szemét. Csakhogy amíg Justitia „vaksága” az igazságot szolgálja, másoké azt takarja el.  

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!