Hírek

2008.02.09. 12:06

Napi másfél milla

Az a tény, hogy a 2002 óta hivatalban lévő kabinetek a tavalyi év végéig úgy napi másfél millát költöttek külsős tanulmányokra, különösen annak fényében szép teljesítmény, hogy a takarékosság állítólag a kormányzati szervekre is kiterjedt.

Stanga István

Bár az elmúlt időszakban magam is több alkalommal foglalkoztam a kormányzat által megrendelt, meglehetősen furcsa tanulmányokkal (Írjunk tanulmányt!,  Kész tanulmány), ennek ellenére is megleptek azok az adatok, amelyeket Ágh Péter, a Fidesz országgyűlési képviselője gyűjtött össze, méghozzá az egyes minisztériumok tájékoztatása alapján (a Miniszterelnöki Hivatal és a kulturális tárca nem válaszolt a törvényi határidőn belül). Eszerint az érintettek az elmúlt öt esztendőben 3 milliárd 22 millió forintot költöttek külső szakértői tanulmányokra. A legaktívabb e téren a gazdasági, valamint egyik jogelődje, az informatikai és hírközlési tárca volt (103 tanulmány 890 millióért), amelyet a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, továbbá a földművelésügyi, illetve az egészségügyi minisztérium követ. Annak a  taglalásába én most nem mennék bele, hogy vajon sok-e ez a 810 darab tanulmány, vagy sem, s hogy mi végre tartják az apparátust, ha minden szirszarhoz külső „szakértők” kellenek. Ezeknél engem sokkal jobban érdekelnek azok a ki nem mondott kérdések, meg nem fogalmazott állítások, amelyek a különböző, tényleg gyanús „írásművek” kapcsán sokakban felmerültek.

Hogy mást ne mondjak, engem is igen nehéz lenne meggyőzni arról, hogy a megrendelőknek valamennyi tanulmányra szükségük volt, s nem csupán így akartak (mondhatni: legálisan) némi pénzt juttatni baráti cégeknek, személyeknek. Természetesen az ilyen feltételezéseket ki lehet kérni, vissza lehet utasítani, de attól a kérdések még kérdések maradnak. Így például jó lenne megnyugtató választ kapni arra, vajon miért kell megrendelni és átvenni (méghozzá súlyos milliókért) egy olyan anyagot, amely több mint egy évvel az őszödi beszéd után elemzi annak sajtóbeli visszhangját, s amelynek döntő részét pofátlanul „kiollózták” a készítői. Vagy egy olyat, amely hemzseg az iszonyúan durva helyesírási hibáktól, a magyartalanságoktól, s amelyet egy targoncák bérbeadásával foglalkozó cég jegyez. És persze, az is érdekelne, hogy amennyiben minden oké volt a tanulmányok háza táján, miért kellett olyan villámgyorsan menekülnie Pimper Richárd egykori szakállamtitkárnak, a MeH kabinetfőnöke helyettesének.  

Megjegyzem, egy viszonylag egyszerű osztási művelet révén az is könnyen megállapítható, hogy a 2002 óta hivatalban lévő kabinetek az elmúlt év végéig úgy napi másfél millát költöttek az ilyen anyagokra, ami annak fényében különösen szép teljesítmény, hogy a takarékoskodás állítólag a kormányzati szervekre is kiterjedt. Ja, és persze, amiatt is, mert – ahogy ezt Pimper esete megmutatta – ezekre a tanulmányokra (az ellenzék kivételével) soha és senki sem volt kíváncsi.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!