Hírek

2008.11.02. 14:03

Szabadulóművészek rács mögött

Jövő héten mutatják be a mozik a Madagaszkár 2. című rajzfilmet, ami állatkertből megszökött állatok kalandjairól szól. De mi a helyzet a valóságban?

Hegedűs V. Rita

– A Dózsa György úton totyog egy pingvin – ezzel hívták fel egyszer a budapesti állatkertet. – Először azt hittük, valaki rossz tréfát űz velünk – emlékszik vissza Pintér Ágnes, az állatok gondozója. – Az egyik kollégánk végül mégiscsak utánajárt az esetnek, és legnagyobb megdöbbenésére a járdán szembetalálkozott Józsival, a sziklaugró pingvinünkkel. Nem kellett kergetni, befogni, Józsi szó nélkül követte hazáig gondozóját.

[caption id="" align="aligncenter" width="460"] Pintér Ágnes maga is meglepődött, mennyire cselesen próbálkoztak a szökéssel az állatkerti pingvinek. FOTÓ: SCHMIDT JÁNOS
[/caption]A furcsa jelenés harmincegy éve történt, de Pintér Ágnes azt mondja: legyen bármennyire ügyes, okos, híresen jól mászó a sziklaugró pingvin, mégis rejtély, hogyan sikerült kijutnia a kifutójából. A gondozójuk körül kedélyesen totyogó állatokat elnézve tényleg nehéz elképzelni, amint kereket oldanak. Pedig nem Józsi volt az egyetlen kalandvágyó a budapesti állatkertben. Fülöp, a pápaszemes pingvin féléves sem volt, amikor megtréfálta gondozóit.

– Amikor 2000-ben átköltöztettük őket az új, modernebb kifutóba, szinte rögtön kereket oldott. A látogatók szóltak, hogy egy dühös kis állat csapkod a kifutón kívül, a sarokban – meséli Pintér Ágnes. – Visszavittük, de nem jöttünk rá, hogy mászhatott ki. Másnap reggel viszont hiába kerestem, nem volt sehol. Átkutattam mindent, még a szomszédos emuk kifutóját is, mindhiába. Végül kimentem a főkapuhoz, és nem kis csodálkozásra bemondattam, hogy keresek egy pingvint. Mire egy portás néni bizonytalanul megszólalt: az egyik portásfülkében valami be van zárva. Persze Fülöpke üldögélt békésen odabent.

Kiderült: az alig félméteres kis állat úgy jutott el a nyitott kapun keresztül a bejárat előtti trolimegállóba, hogy sem a portások, sem az ipari kamerák nem vették észre nem éppen eszeveszett tempójú totyogását. Szerencsére egy állatkerti dolgozó épp akkor szállt le a troliról, de alig akart hinni a szemének, amikor azt látta, hogy egy pingvin ácsorog bátortalanul a megállóban. Végül ő terelte be a portásfülkébe.

Az igazi szabadulóművész azonban Talpas. Ő is pápaszemes pingvin, ám őt lakásban nevelték, mielőtt a kifutóba került – ahonnan háromszor is meglógott.

– Valószínűleg azért lett ilyen ügyes, mert állandóan tévét nézett, biztos onnan merítette az ötleteit – mondja mosolyogva Pintér Ágnes. – Miatta kellett átépíteni a kifutót, de soha nem ment messzire: mindig megvárta, hogy egy gondozó érte menjen, és visszavigye.

Nemcsak a pingvineket hajtja a szabadságvágy: az állatkert lajhárjai is nekiindulnak néha. Új kifutójukból háromszor vágtak neki a nagyvilágnak, mindegyik alkalommal más-más állat volt a tettes. Egyszer egy bébifóka is úgy döntött, világot lát.

– A víziló medencéjéhez kellett átvinnünk az állatokat, a sajátjukat éppen javították – idézi fel a gondozó. – Az egyik bébifóka eléggé agilis volt ahhoz, hogy átmásszon a sziklák között, de könnyen vissza lehetett terelni.

Tűnt már el vidra, óriáskígyó, afrikai tarajos sül is, aki napközben elbújt, és csak éjszaka jött elő. Az éjjeliőr riasztotta a gondozókat, akik ruháskosarat borítottak rá. Arra is volt már példa, hogy az állatok a látogatók hibájából szabadultak el. Egyszer Valentint, a fakókeselyűt úgy feldühítették, hogy kikergette az embereket a röpdéből, majd kijött utánuk a nyitva hagyott ajtón.

– Valentin nevelt madár volt, egyáltalán nem félt az emberektől – magyarázza Pintér Ágnes, aki szerint a madár dühének oka is az állatkert egyik örök rejtélye marad már. De abban is biztos, hogy ezeket az állatokat többnyire a kíváncsiság hajtja – soha nem túl messzire.

Megszöktették a hiúzt

Valaki megbontotta október közepén a hiúzok kifutójának kerítését a Szegedi Vadasparkban. Az állatkert munkatársa csak azt látta, hogy a ragadozó átfúrja magát a lyukon, és eltűnik. A dortmundi állatkertben tavaly született kárpáti hiúz idén érkezett a szegedi állatkertbe. Az ottani kifutójuk egy csaknem háromhektáros erdő volt, így nem szoktak hozzá az ember közelségéhez. Ez egyben szerencse is, hiszen a Szegedi Vadaspark egy több mint 50 hektáros erdőben található, amit így feltehetően nem fog elhagyni a hiúz. A vadaspark munkatársai azóta többször is látták, és élve fogó csapdával próbálják befogni a félénk állatot.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!