Hírek

2009.02.02. 16:59

Bajor nájlongitáron játszik

Kiégett, alkoholista zenészt játszik Bajor Imre a Nájlongitár című filmben, s ez a szerep régi emlékeket ébresztett fel benne. Filmbéli dalát rekordidő alatt vették fel.

Dián Tamás

[caption id="" align="alignleft" width="200"] Kiégett, alkoholista zenészt játszik
[/caption]– Nemrég fejezték be a Nájlongitár című film forgatását. Igaz, hogy a kiöregedett zenész figuráját kifejezetten önnek írták?

– Bevallom, ezt még nem igazán érzem. Egy filmet ugyanis sohasem a történet alakulása szerint veszünk fel, hanem össze-vissza, ezért aztán még bennem sem állt össze a sztori. Az viszont igaz, hogy nagyon jó hangulatú volt a munka, és ha volt egy ötletem, azt általában elfogadták.

– Foglalkozott valaha zenével?

– Egészen fiatal koromban doboltam, és erre a szenvedélyemre akkoriban elég hevesen reagált a házkezelőség. Azok, akik el akartak tiltani a hangszertől, még a szelíd kisebbséghez tartoztak, a többség ugyanis amellett tört pálcát, hogy el kellene adni a felszerelésemet... Végül is nem lett nagy balhé a dologból, mert hamar alábbhagyott a lelkesedésem.

A zene iránti fogékonyságból viszont maradhatott bennem valami, mert amikor a mostani film kapcsán stúdióba mentünk, hogy felénekeljek egy dalt, húsz perc alatt végeztünk. Berkes Gábor meg is kért, mondjuk azt, hogy órákig dolgoztunk a dalon, mert az igazságot úgysem hinné el senki és jobban is járunk anyagilag. Na jó, ez utóbbi csak vicc volt.

– Ha már a poénoknál tartunk: Sinkó Péter nemrég azt mondta, hogy a Rádiókabaré csapatából már csak ön maradt. Hogy érzi magát a fiatalok között?

– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányoznak a régi játszótársak. De nincs ezzel semmi baj, jöjjön az új generáció, ez az élet rendje. Van is közöttük néhány kedvencem, Bödőcs Tibor előadásait például mindig meghallgatom. Remélem, néhány év múlva kialakul, hogy ki az a két-három új humorista, akik stabilan megmaradnak a műfajban. Őszintén szurkolok nekik.

– Mi újság az éttermével? Egyesek azt suttogják, hogy a színészekre bazírozott, de nem igazán megy a bolt.

– Nézze, tudomásul kell venni, hogy nem vagyunk egyformák. Jómagam megmaradtam nagy gyereknek, de a kollégák egy része ezt a képességét már csak a színpadon tudja előcsalogatni. Az én generációmhoz tartozó kollégák többsége már nagyszülő, akik előadás után már nem sörözni meg dumálni akarnak, hanem sietnek haza a családjukhoz. Ezt sajnálom, de elfogadom.

A mostani gazdasági helyzet sem olyan, hogy bárkinek szemrehányást lehetne tenni, amiért jobban megnézi, hogy mire költ. Egy biztos: annak idején azt mondtam, hogy egy étteremnek minimum két évet kell adni. Én ezt kivárom, s biztos vagyok benne, hogy utána sem adom fel. Nem vagyok olyan típus.

1976-83-ig az Állami Déryné Színház gyakorló színésze, majd színésze.

1984 óta szabadúszó.

1999-ben Karinthy-gyűrűt kapott. Kiégett, alkoholista zenészt játszik Kiégett, alkoholista zenészt játszik -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!