Hírek

2009.10.27. 05:37

A morál embere

Ki tudja, hogy Sólyom László miért nem szólalt meg – vagy még inkább állt fel, és ment el a francba –, amikor a legnagyobb ellenzéki párt az emlékezetes „vakondos” trükközésével egy egész ország előtt alázta meg és röhögtette ki. Vagy akkoriban ennyire még nem számítottak az erkölcsi szempontok? Esetleg fontosak voltak, csak az államfői poszt még azoknál is fontosabb?

Stanga István

Noha viszonylag szerencsésen túljutottunk az 1956-os megemlékezéseken (sajnos, mi idehaza már nem megünneplünk egy-egy jeles napot, hanem túljutunk azon), vannak, akik még mindig nem nagyon tudnak napirendre térni Sólyom Lászlónak a budapesti műszaki egyetem hallgatói és tanárai előtt elmondott beszéde fölött, amely az ötvenhárom esztendővel ezelőtti forradalmi események felidézése mellett nem nélkülözte az aktuálpolitikai üzeneteket sem. Mindez persze, önmagában még nem lenne igazán nagy meglepetés, hiszen a köztársasági elnök már jó néhányszor bizonyította, hogy nem foglalkoztatják az olyan „jelentéktelen” dolgok, mint amilyen  a pártok fölöttiség, esetleg a nemzet egységének a kifejezése, csakhát az említett szónoklatában valamelyest tovább ment a megszokottnál, amivel aztán rendesen ki is akasztotta az érte amúgy se rajongó  szocialistákat. Szerintem Lendvai Ildikóék már pusztán attól az államfői eszmefuttatástól  kibuktak, amely párhuzamot vont a Kádár-rendszer, illetve az elmúlt évek hazugságai között, hát még akkor, amikor azt kellett hallgatniuk, hogy az országban tapasztalható morális válságot az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése tette sokkoló módon nyílttá, valamint hogy „az alapoknak ezt az elbizonytalanodását erősítette meg és tette tartóssá a parlamenti többség, amikor a hatalom megszerzésének Őszödön bevallott módját bizalmi szavazáson jóváhagyta”. No, már most, nem zárom ki, hogy Sólyomnak egy s másban igaza van (de legalábbis vitaalapnak jó, amit mondott), ám hogy éppen ő tartson kiselőadást a morálról..., nos, az azért elég vicces.

Abba szerintem most ne nagyon menjünk bele, hogy valóban pártpolitikai célokat szolgáltak-e az államfő idézett szavai, ahogyan azt nagyon sokan állították és állítják, amiként abba se, hogy tudniillik tényleg okozhat-e morális problémákat, valamint szerepzavart, „ha a köztársaság egésze, a nemzet teljes közössége nevében szóló vezető az egyik oldal érveit teszi magáévá”, amint azt a szocialisták közleményében olvashattuk, hiszen az  alapkérdés az, van-e egyáltalán bármiféle erkölcsi alapja Sólyomnak az erkölcsről prédikálni. És itt most nem csupán (sőt, nem elsősorban) arról van szó, hogy az államfő egy sereg, az ország sorsa szempontjából fontos kérdésben csak erősen megkésve – vagy éppen sehogy se – nyilvánított véleményt (ott van példának okáért a cigánygyilkosságok története, és a hasonló ügyeket még igen hosszasan lehetne sorolni), hanem arról, hogy Sólyom László esetében már a Sándor-palotába vezető út első lépése is rendkívül szégyenteljesre sikeredett..., megválasztásának módja ugyanis egyszerre volt morális csőd, no, meg persze, a parlamenti demokrácia megcsúfolása. Vajon nem kellett volna legalább megszólalnia – ha már a felálláshoz és a távozáshoz nem volt elég bátorsága (kedve?) –, amikor a legnagyobb ellenzéki párt a valamennyiünk számára emlékezetes „vakondos” trükközésével egy egész ország előtt alázta meg és röhögtette ki? Vagy akkortájt még nem számítottak ennyire az erkölcsi szempontok? Esetleg fontosak voltak, csak az államfői poszt még azoknál is fontosabb? Na, úgyhogy, amikor Sólyom arról beszél, hogy a morális  válság elmélyüléséhez jelentősen hozzájárult az országgyűlési többség, hiszen „a hatalom megszerzésének Őszödön bevallott módját” szentesítette, akár azon is morfondírozhatna, hogy ez a többség az államfői szék megszerzésének sólyomi útjára is az áldását adta. És ez sem volt éppen elegáns.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!