Hírek

2009.10.21. 05:08

Rendszerváltás: jól elqrtuk?

Bár azzal a gyakran hangoztatott megállapítással nem vitáznék, miszerint '89 környékén az emberek egy részében olyan eltúlzott várakozások éltek a Kádár-érát követő időszakkal kapcsolatban, amelyeknek egyszerűen nem lehetett megfelelni, ám a többség szerintem nem igazán akart mást, mint stabil munkahelyet, egzisztenciális biztonságot és kiszámítható jövőt, márpedig ezek aligha tekinthetők extra igényeknek.

Stanga István

Megint csak beigazolódott a mondás, miszerint az élet a legjobb rendező, hiszen tegnap, amikor az Orbán által emlegetett „dühös Magyarorszgról” írtam, még nem sejtettem, hogy egy friss közvélemény-kutatás mennyire  alátámasztja majd azt a véleményemet, hogy tudnillik az emberekben ma meglévő keserűség és csalódottság bizony korántsem az egyik pillanatról a másikra alakult ki, hanem fokozatosan, a kezdetben talán még meglévő illúziók szertefoszlásával párhuzamosan. Na, szóval a Szonda Ispsos által készített felmérés arra volt kíváncsi, hogy most, a honi rendszerváltás huszadik „szülinapján” vajon hogyan is értékeljük az 1989-es fordulatot, és persze, az azóta eltelt időszakot. Ami pedig az eredményt illeti..., hát, azt hiszem, ha ma rendeznének egy népszavazást a kérdésről, a többség alighanem úgy foglalna állást: nagyon gyorsan csináljuk vissza az egészet. Mert bár az Ipsos által megkérdezetteknek több mint a fele (52 százaléka) azt mondta, az országnak 20 esztendővel ezelőtt egyszerűen nem volt más esélye, mint a váltás, ugyanis a dolgok nem folyhattak tovább az addigi mederben, az is tény, hogy az emberek döntő többsége igencsak negatívan értékeli az akkor és az azóta történteket. Olyannyira, hogy jelenleg minden második magyar úgy érzi, ő és/vagy a családja a rendszerváltás vesztese – közülük igen sokan az ország, a megyéjük és a lakóhelyük szempontjából is rossznak vélik az 1989-es „pályamódosítást” –, és csak igen kevesen (14 százalék) gondolják magukról azt, hogy a nyertesekhez tartoznak, amely táborban elsősorban negyvenes diplomásokat, a fővárosban, Közép-Magyarországon, illetve a Nyugat-Dunántúlon lakókat találunk. A relatív nyertesek mellett aztán ott vannak az abszolút vesztesek, közöttük főként a nők, a 46-55 évesek és a nyugdíjasok, hogy az Észak-Magyarországon élőkről már ne is szóljunk.

No, már most, nem szeretnék vitába szállni azzal a gyakran hangoztatott megállapítással, miszerint ''89 környékén az emberek egy részében olyan eltúlzott várakozások éltek a Kádár-érát követő időszakkal kapcsolatban, amelyeknek egyszerűen nem lehetett megfelelni (hiszen tényleg lehettek, akik egyfajta magyar Kánaán eljövetelében reménykedtek), de a többség szerintem nem igazán akart mást, mint stabil munkahelyet, egzisztenciális biztonságot és kiszámítható jövőt, márpedig ezek aligha tekinthetők extra igényeknek. És hogy ehhez képest mit produkáltunk...? Gyenge lábakon álló, kiszolgáltatott gazdaságot, korszerűtlen, finanszírozhatatlan (és nem  hatékony) oktatási és egészségügyi rendszert, megfékezhetetlennek tűnő munkanélküliséget, fokozódó társadalmi feszültségeket, soha nem látott mérvű jövedelmi különbségeket, végzetesen és reménytelenül leszakadó társadalmi csoportokat, elszegényedő családokat, éhező gyerekeket, és még hosszan – nagyon hosszan – sorolhatnám, milyen negatívumokat is hozott ez a magunk mögött hagyott két évtized. Na, most, hogy miért  is történt ez így, annak az elemzésével köteteket lehetne megtölteni (egykor ezt valakik nyilván meg is teszik), nekem azonban szilárd meggyőződésem, hogy a jelenlegi helyzet kialakulásában a politikai elit minősíthetetlenül gyenge teljesítményének van elsődleges szerepe. Azé a politikai elité, amelynek a tagjai szinte kizárólag a saját zsebeik tömködésével és az egymás közötti háborúskodással voltak elfoglalva, és amely csak a választások környéki osztogatáshoz volt elég „bátor”, ahhoz azonban már nem, hogy nekilásson a számára létfontosságú változások elindításának. Ma egyébként megint azt halljuk, hogy az országot újjá kell építeni. Könyörgöm, hányadszor? És meddig még?

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!