Hírek

2010.03.11. 05:31

Moszad-kéz és képmutatás

Ha az orwelli világot idéző biztonsági kamerák jóvoltából nem láthatják emberek milliói szinte „élő adásban”, miként is hajtanak végre (Moszad-)ügynökök egy gyilkosságot, úgy a Hamász egyik katonai vezetőjének dubaji likvidálását minden bizonnyal agyonhallgatták volna. Így azonban néhány ország tessék-lássék tiltakozott az izraeli titkosszolgálatnak tulajdonított akció ellen.

Stanga István

„Nem várom el az egész világtól, hogy megtapsolja, amikor terroristákat ölnek meg, de legalább tartózkodjanak az ilyen műveletek bírálatától” – jelentette ki néhány napja Cipi Livni, az izraeli parlementi ellenzék ismert alakja, volt külügyminiszter Mahmúd Abder-Raúf al-Mabhúhnak, a Hamasz egyik katonai vezetőjének ez év január 20-i egyesült arab emírségekbeli  meggyilkolásáról, amivel egybként azt a Moszadot gyanúsítják, amelynél maga Livni is dolgozott az ''80-as években. És bár az izraeli titkosszolgálat mindmáig nem ismerte el, hogy bármiféle része is lenne al-Mabhúh dubaji likvidálásában (amit a The Sunday Times szerint személyesen Banjamin Netanjahu izraeli kormányfő hagyott jóvá), tény, hogy az akciót – amelynek kapcsán pillanatnyilag több mint két tucat feltételezett tettest (Moszad-ügynököt?) keresnek – olyan precízen és óramű pontossággal szervezték meg, amire még az ilyen „munkák” elvégzésére szakosodott szervezetek közül is csak elenyészően kevés képes. És itt nemcsak, sőt, nem elsősorban arról van szó, hogy a Dubajból fegyvervásárlási szándékkal Iránba tartó al-Mabhúh „kivégzését” végrehajtó csoport tagjai mindössze pár órával a gyilkosság előtt érkeztek az Emírségbe innen-onnan a nagyvilágból, hogy aztán még az áldozat megtalálása előtt szét is szóródjanak a földgolyó legkülönfélébb országaiban, hanem hogy a (Moszad-)ügynökök mindnyájan olyan hamis nyugat-európai és ausztrál útlevelekkel közlekedtek, amelyeknél létező brit, francia, német, ír, valamint ausztrál állampolgárok személyes adatait használták fel, vagy ha úgy jobban tetszik, lopták el. És hát – elég sajátos és farizeus módon –, éppen ebből lett egyfajta világbotrány. 

Amely persze, nagy valószínűséggel soha az életben nem tört volna ki, ha történetesen nem egy olyasfajta világban élnénk, ahol a nap huszonnégy órájában különféle elektronikus „szemek” vizslatják minden lépésünket. Ám minthogy tényleg itt kísért Orwell szelleme, így a biztonsági kamerák jóvoltából legelőször fordult elő, hogy a nyilvánosság jószerivel az elejétől a végéig – már-már egyenes adásban – követhette végig a híres-hírhedt izraeli titkosszolgálat egyik akcióját. Így aztán szó sem lehetett a történet  agyonhallgatásáról, noha a gyilkosság kapcsán tiltakozó országok kivétel nélkül tisztában voltak és vannak azzal, hogy a Moszad nem egy és nem két hasonló likvidálást hajtott már végre az elmúlt évtizedek során. Ezért aztán nem is csoda, hogy a még most is tartó, ám egyre erőtlenebbé váló felzúdulás meglehetősen álságosra sikeredett. És nem csupán azért, mert az Izraeltől magyarázatot váró államok titkosszolgálataitól sem túlságosan idegenek a hasonló műveletek (bár – ahogyan arról az előzőekben már volt szó – ilyen  professzionális és hidegvérű megoldás csak kevesektől várható), hanem mert a dubaji Moszad-akció ellen így-úgy fellépők még csak véletlenül se az ügy lényege, azaz egy idegen ország területén végrehajtott emberölés okán emelték fel a szavukat, hanem amiatt – és erre céloztam, amikor az imént képmutatásról beszéltem –, mert az izraeliek valós, létező emberek adatait használták fel a hamis útiokmányok előállításához. Nem is szólva arról, hogy hamarosan még ez a gyengécske, tessék-lássék tiltakozás is véget ér majd. Hogy aztán a világ visszatérjen a „rendes” kerékvágásba.  

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!