2010.08.13. 05:00
A jó bornak sem elég a cégér
Újfajta gondolkodásmód, sokk vagy szimpla egyetértés kellene ahhoz, hogy a magyar bor külföldön is eladható legyen?
A tavaszi viharok után, a szüret előtt megint erősödik a hazai bor exportjáért aggódók kórusa. Nagyjából egybehangzó módon kiáltják azt: a mai válságos időkben szinte lehetetlen feladat a magyar bor egykori világhírének helyreállítása. Abban azonban már távolról sem értenek egyet, hogyan is kellene ennek nekilátni. Itthon abban sincs egyetértés, a jellemző hazai fajtákkal vagy a világ ismert fajtáival lehetne hódítani. Az előbbi minden bizonnyal vonzóbb perspektíva, de a korábbi tapasztalatok azt mutatják, a tokajit leszámítva a piacra kerülés könnyebb módja egy „kimondható nevű” bor.
Ennél azonban mélyebbek a nézetkülönbségek: a termelők a hatékony közösségi marketinget hiányolják, marketingszakemberek a termelőktől várnának racionálisabb hozzáállást, a sajtó a bor hírnevét aláásó botrányoktól zeng, miközben az átlagvásárló laza mozdulattal helyezi a kosarába a versenyképes árú olasz bort. Pedig nem kérdés, divat lett a bor, az sem, hogy egyre több pincészettől kerül már ki olyan termék, amely felvehetné a versenyt az európai piacokon is, ahol többnyire jóval hatékonyabb termelés folyik.
