Hírek

2017.04.03. 08:09

Egy kemény nő

Gryllus Dorka egyaránt otthonosan mozog a színpadon és a filmvásznon, Budapesten és Berlinben, a színészmesterség pedig egy varázslat számára, amire újra meg újra rácsodálkozik. Éppen akkora hévvel bújik egy roma lány bőrébe, mint egy kőkemény ügyvédnő vagy a világhírű festőnő, Frida Kahlo szerepébe.

Takács Eszter

– Hosszú évekig nem hazai színpadon szerepelt, de most márciusban sokak örömteli meglepetésére visszatért, a Frida Kahlo festőnő életét bemutató darabban. Milyenek a visszajelzések?
– Ilyen nagyszabású színházi munka, ahol a próbaidőszak is ennyire hosszúra nyúlt, valóban régen volt. Az előadásban vannak prózai részek, de tánc, zene és vetítés is.
Az egész koncepció egyedi, a visszajelzések pedig nagyon pozitívak. Eddig úgy tűnik, hogy imádja a közönség a darabot. Április végén újra játszani fogjuk, egyelőre nem tudni, meddig.
– Mennyire áll közel önhöz Frida Kahlo személyisége?
– Nagyon érdekes, izgalmas ember, szimpatikus számomra. Utánaolvastam az életének, de a próbák során is rengeteget megtudtam róla. A darab írója, Hegyi György is sokat mesélt, elemezgettük, hogy mit gondolhatott bizonyos dolgokról a festőnő. Persze nekem az is fontos volt, hogy mi a rendezőnő, Duda Éva olvasata, hogy mit szeretne elmesélni Frida Kahlo kapcsán.
– „Két súlyos balesetet szenvedtem életemben. Az egyik a busz, ami összetörte a testem, a másik Diego.” Hitvallása mégis az volt: „Merj élni, meghalni bárki tud.”
– Szeretem ezt a mondatát. Frida nagyon sokat szenvedett, élete végére tolókocsiba kényszerült. A baleset a testét, az a szenvedélyes szerelem pedig, ami a nála idősebb, Diego Riverához fűzte, a lelkét törte össze. Számtalan olyan pillanat lehetett Frida életében, amikor feladhatta volna, de ő élni akart. Minden döntésével, gondolatával egyet tudtam érteni. Nőként is és emberként is példakép lehet bármelyikünk számára. Az az erő, ahogyan ő élt, az páratlan.
– Frida Kahlo egy jelenség, de korábban is formált már meg erős, karakán nőket, például Rózsit, Mágnás Elza komornáját a Félvilág című filmben, vagy Mártát, a törtető ügyvédnőt a Víkendben. Mennyire testhezálló az ilyen karakter?

–  Talán nem vagyok az a típusú lány, akit csak úgy elfúj a szél. A legtöbbször a magam feje után megyek, és kiállok magamért, ha kell. Mátyási Áron mondta a Víkend című film kapcsán, hogy már a casting alatt azt gondolta, „erről a nőről elhiszem, hogy a kezébe veszi a sorsát”. Persze instrukciók­kal is hajtott abba az irányba, hogy kemény legyek, hiszen egy ilyen típusú nőt alakítottam.
– Rózsi a Félvilág című filmből pedig egy hajdan szebb napokat látott, de mára teljesen megkeseredett nő, szinte „banya”. A külsejét is el kellett csúfítani a szerep kedvéért.
– Ez így van, amikor először megláttam magam a filmvásznon, én is meglepődtem azon, hogy nézek ki, de a szerepet nagyon élveztem. Szeretek szélsőséges dolgokat eljátszani. Éppen ezért nagy szerelem számomra a színészet, hogy olyan emberek bőrébe bújhatok, akikre egy kicsit sem hasonlítok. Élvezem a kihívást, amit egy-egy ilyen figura megformálása jelent. Meg kell érteni, hogy az az ember, akinek a szerepét eljátszom, mit miért tesz vagy mond, ezt nagyon szeretem. A Félvilágnak már a forgatókönyve is kiváló volt, feszes párbeszédekkel, ezért szinte csak bele kellett „ugrani” Rózsi bőrébe, és már működött is.
– Mit gondol, a szépség erény manapság? Néha úgy tűnik, talán valahol mondta is, hogy a szépség egyfajta valuta, máskor viszont éppen valamiféle sztereotípiát kell legyőznie például egy szép nőnek azért, hogy komolyan vegyék.

– Ezt anyukám sokszor mondogatta nekem gyerekkoromban, és nagyon jól tette. A szépség valuta. Tudni kell használni, de az a nő, aki csak erre építi fel az életét, később nagyon boldogtalan lehet.
– Még kétlaki életet élnek Berlin és Budapest között?
– Tíz évig éltem kint, és néha még most is kijárunk Berlinbe, de a kisfiam, Soma ­miatt már Budapesten lakunk. Ő itt jár óvodába, itt vannak a barátai, és az apukája is minden szállal Budapesthez kötődik, ezért az év nagy részében itt élünk.
– Művészcsaládból származik, édesapja, Gryllus Dániel a Kaláka együttes vezetője. Ön és a kisfia édesapja, Simon Kornél színészek. Soma is imád szerepelni?
– Éppen ma reggel lepődött meg a kisfiam, amikor arról beszélgettünk, hogy valakinek lámpaláza volt. Nem értette, mi is az. Neki a szereplés és a színpad egy természetes közeg. Számomra is magától értetődő volt kislányként, hogy a mamám a színházba megy, a papám meg turnézni. Soma imádja a nagypapáját, de Gryllus Vilmos a legnagyobb sztár nála, Gyiunak becézi és minden dalát nagyon szereti.
– Színházi vagy filmszínésznőnek tartja inkább magát?
– Az utóbbi években filmekben szerepeltem, de most nagyon élveztem a Duda Éva Társulattal ezt a munkát. A forgatásokon rögtön kell teljesíteni, kevés a felkészülési idő, kemény tempó van. A színház kényelmesebb műfaj. A két hónap próbaidő alatt jobban el lehetett mélyülni, hosszabban lehetett együtt gondolkodni egy-egy kérdésen, ezt nagyon élveztem, olyannyira, hogy komolyan foglalkoztat a gondolat, jövőre újra vállalok színházi munkát.

Névjegy:

Gryllus Dorka a Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett diplomát, Benedek Miklós osztályában.

A Vígszínházban volt szakmai gyakorlaton, majd a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja lett. A színésznő Gryllus Dánielnek, a Kaláka együttes Kossuth-díjas vezetőjének lánya. Hosszú ideig élt Németországban, számos filmben és színházi produkcióban szerepelt. 2010-ben Arany Medál díjat kapott a Látogatás című filmben nyújtott alakításáért.

Címkék#Hírkereső
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!