Kék hírek, bulvár

2009.10.23. 06:20

Szlávy-ügy: bérgyilkost fogad, de a hullát maga tünteti el?

Bizonyítottság hiányában szerdán felmentette a Heves Megyei Bíróság a Szlávy Bulcsú meggyilkolása miatt folyó büntetőper mindhárom vádlottját. A büntetőtanács értékelése szerint csak az biztos, hogy a sértettet megölték, de az már nem tudható, hogy ki, mikor, hol és mivel.

HEOL

Szabadon távozhatott az egri Törvényház épületéből a szerdai ítélethirdetést követően a 69 hónapja előzetes letartóztatásban lévő W. László elsőrendű, és az ugyancsak fogva tartott B. László harmadrendű vádlott. N. Gábor – akit emberölés bűntettének bűnsegédletével vádolnak – az eljárás során szabadlábon védekezhetett korábban is.

Az elsőrendű vádlottat mind az egyrendbeli, felbujtóként elkövetett emberölés, mind az egyrendbeli kifosztás bűntette alól felmentette a bíróság, egyúttal a lőszerrel, lőfegyverrel való visszaélés, a csalás, közokirat-hamisítás és a hatóság félrevezetése vádpontokban az eljárást megszüntette ellene. B. László az emberölés bűntette alól nyert felmentést, a fegyverrel való visszaélés és a csalás miatti eljárást pedig ellene is megszüntették. A 10 millió 751 ezer forint bűnügyi költséget a magyar állam viseli.

A megismételt büntetőperben – melynek lefolytatására Heves megyét jelölték ki – a bíróság ez év januárja óta 22 tárgyalást tartott, és a 23. napon kihirdetett ítéletével kimondta: a vádlottak bűnössége nem nyert bizonyítást. Annyi biztos csupán – derült ki a kétórás szóbeli indoklásból –, hogy 2004 januárjában egy szerelőaknából, 45 centiméteres betonréteg alól előkerült a sértett holtteste, és az, hogy ezt az embert meggyilkolták.

Nem bizonyított viszont, hogy ki, mikor, hol és konkrétan melyik fegyverrel ölte meg Szlávy Bulcsút. Az eljáró tanács elnöke az ítélet szóbeli indoklásának kezdetén leszögezte: a bíróság szándéka volt az eljárásban biztosítani a „korrekt bánásmódot, a fegyveregyenlőség elvét és a pártatlanságot”.

A tanácsvezető bíró szavai szerint a vádlottak és a sértett személyének megítélését jelentősen befolyásolhatta mindaz, amit róluk, különösen Szlávyról a média terjesztett, illetve amit ő magáról modott. A sértettről abban az időben, amikor ezen bűncselekmény részesévé vált, sok mindent tudhatott a köznyilvánosság.

Az akkoriban rendezett könyvbemutatóján megjelent többek között Som Lajos és Tasnádi Péter, akiket Szlávy barátjának nevezett, ügyvédje az idősebbik Bárándy György volt, de elment a „Passzív kiadatás” című könyv bemutatójára a később felrobbantott Boros József Károly, alias Boros Tamás is.

„Az alvilág vezére”, „a Balaton-felvidék korlátlan ura”, „Keresztapa”. Ezekkel a titulusokkal illették gyakran a későbbi sértettet. Másik oldalról ugyanakkor egy, a hatalmát már elvesztő – halála időszakában hivatalosan foglalkozásnélküli volt – emberről beszéltek. Felvetődik a kérdés, hogy az akkori „nagy halak” – Boros Tamás, Seres Zoltán – számára érdemes volt-e Szlávy területét megszerezni? Biztosan, hiszen egy interjúban maga Szlávy Bulcsú nyilatkozott úgy, hogy kétszázmilliós nyeresége volt egy két hónapos nyári szezonban. De tények ezek, vagy csak gondolatok? – tette föl a kérdést a büntetőtanács elnöke. Egy biztos: soha senki nem bizonyította ezeket a „legendákat”.

A bíróság a későbbiekben hosszú okfejtésben mutatott rá azokra a logikai ellentmondásokra, amelyeken a nyomozó és a vádhatóság egyaránt nagyvonalúan átlépett, illetve azokra a hibákra, amelyek a törvény megkerüléséből fakadtak a hatóság részéről. A tanács elnöke feltette például a kérdést: miért nem maga a felbujtó végzett a sértettel? De ha mégis bérgyilkost fogad valaki, életszerű-e, hogy ő az emberölésnél személyesen is jelen van, mint azt a vádirat állítja?

A meghívott bérgyilkos lelövi áldozatát és tíz perc múlva elmegy, hogy a megbízónak kelljen aztán a hullát elcsomagolnia és elásnia? Ebben nincs semmi logika, mint ahogyan az sem érthető, hogy 20 óra 22 perckor miért kellett kinyomni az áldozat mobilját. Ha olyan rafinált bűnöző valaki, és olyan előkészített a gyilkosság, mint azt a vádirat sugallja, akkor a telefont legalább két hétig sétáltatta volna ország-világ szerte.

A bíróság számos más, a vádban fellelhető ellentmondás között rámutatott például arra, hogy az elkövetés eszköze sem bizonyos. Legfeljebb annyi állapítható meg a holttesttel együtt elásott pisztolyról, hogy lehetett az is a gyilkos fegyver, illetve a sértett koponyájából kivett tölténymagot kilőhették akár ebből a pisztolyból is, mint ahogyan sok másik hasonló kaliberűből is.

Szakvélemény: a híváslisták és a törvényesség

A bíróság szerint a nyomozóhatóság igen nagy jelentőséget tulajdonított a telefonos híváslistáknak és a távközlési szakértő szakvéleményének. Ehhez képest több szempontból is téves véleménnyel szolgált, elsősorban pedig túlterjeszkedett kompetenciáján. Túl mindezeken egy súlyos jogi probléma is adódik: a híváslisták egy része legálisan, másik része illegálisan megszerzett adat lehet, mégpedig azért, mert a nyomozás időszakában megszületett távközlési törvény három évben korlátozta az adatok megőrizhetőségét. Ebből következően 2004. január elseje után három évnél idősebb adatot már nem lehetett volna megszerezni.

– Nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy B. László megölte Szlávyt. Ám ha nincs tettes, akkor ehhez a cselekményhez nem kapcsolódhat felbujtó, és nincs bűnsegéd sem – hangsúlyozta a bíróság az indoklásban. Az elsőfokú ítélettel szemben a Heves Megyei Főügyészség képviselője az ítélet megalapozatlansága miatt fellebbezést jelentett be a Fővárosi Ítélőtáblához. A három vádlott és védőik tudomásul vették a kihirdetett határozatot.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!