Kék hírek, bulvár

2009.11.25. 04:26

Hiába bukfencezik, Csilla nem lesz Benkő Dániel felesége

A hatvani Szentgyörgyi Csilla megmérette magát az egyik kereskedelmi tévécsatorna valóságshow-jában. Úgy érzi, nem találtatott könnyűnek.

Litya László – Tari Ottó

Csilla azt mondja, saját akaratából lépett ki az érzékeny Bakfark-interpretátor, ám bukfencezni is hajlandó Benkő Dániel „feleségkereső” Canossa-járásából, amely ezekben a hetekben megy az egyik kereskedelmi adón. Így nem érte meglepetésként, hogy a harmadik adásban már nem kapta nyakába a bennmaradást jelentő piros szívet.

Talpalatnyi boltocskája Hatvan belvárosában üzemel. Harmadmagával pizzát, gyrost, hamburgert kínál a betérőknek.
– Megbánta, hogy jelentkezett a Benkő-show-ba?
– Dehogy! Bizonyos jelekből úgy éreztem, hogy jelentkeznem kell. A nagyobbik lányom is támogatott: menjek csak. A boltom előtt visz az útjuk a piacra tartó nénikéknek, ők is be-beszólnak, hogy gratuláljanak bátor, de tisztességes szereplésemhez.

- Hiányérzetem persze van: többet néztem ki Dánielből. Én lélekkel fordultam feléje, ám ő nem volt kíváncsi a személyiségemre. Úgy érzem, senkiére. Csak az erotika, a testiség hajszolása érdekelte. Mégis köszönettel tartozom neki, mert amikor kiderültek az aggályaim, megértette, hogy ki kell jönnöm a műsorból. A show-beli 15 lánnyal egyébként a mai napig kapcsolatban vagyok.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Csilla talpalatnyi boltocskája Hatvan belvárosában üzemel Fotó: Tari Ottó
[/caption]

– Mennyi pénzt kapott a szereplésért?
– A produkcióról nem árulhatok el részleteket, mert köt a szerződésem.
– Kereskedő volt világéletében?
– Igen. Közgazdasági-vendéglátóipari végzettségem van. Először étteremben dolgoztam, aztán cipőboltban, százforintos üzletben és ajándékboltban voltam vezető. Ez a pizza-sütöde már a saját tulajdonom – a nagyszüleim hozzám költöztek Budapestről, két évig ápoltam őket, s az örökségemből vettem meg. Reggel hatkor, jóval a szakácsom előtt kezdek, délután ötkor zárok.

– Hogy áll a férfiakkal?
– Hárman voltak az életemben. A férjemmel tizenhárom évig éltem együtt. Diákszerelemnek indult, öt évig udvarolt. A másik kettőben is a csodálatos férfit láttam. Csak hát... Utólag már tudom, csak az egyikük érezte meg, hogyan kell engem szeretni.

– Keresi még az igazit?
– Nem. Úgy döntöttem, hogy várok. Persze, az egyik internetes társkeresőn azért fenn vagyok, de ott egyelőre túl fiatal férfiak akarnak velem megismerkedni. Nekem fontos, hogy az ágyban mi történik, s hogy nőként szeressenek. De hát most már azt akarom, hogy a lelki társa legyek valakinek. A múltkoriban láttam egy szerény külsejű, kövér párt. Fogták egymás kezét, és szeretettel néztek egymásra. Azt gondoltam: nekem is kéz a kézben lenne jó...

– Álma van?
– Van. Walt Disney-vel együtt vallom: „Ha meg tudtad álmodni, meg is tudod tenni”. Nos, szeretnék egy fagyizót a Balatonnál. S egyszer, végre, be akarom fejezni a kék naplómba írt szerelmes regényemet, aminek a címe: Lélekgyönyör.

– Ennyi?
– Ennyi, de van itt még valami. Esténként, ha otthon megpihenek, szinte észre sem veszem, hogy ökölbe szorul a kezem.
– Szeretné, ha szétnyithatná?
– Nem is tudom...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!