Közélet

2009.10.06. 05:35

A lámpás: harangot nem önt, de minden mást csinál

Negyvenhárom évvel ezelőtt, október 5-én fogadta el két nemzetközi szervezet a 146 pontos ajánlást, amely a kormányok számára állít fel követendő elveket arról, „hogyan bánjanak” a pedagógusokkal.

S. B. S.

 Az UNESCO és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által 1966. október 5-én a pedagógusok jogairól megfogalmazott ajánlás olyan elveket tartalmaz, mint a tanárok megbecsülésének szükségessége, az ingyenes továbbképzés, a pedagógusok jövedelmének a velük egyenlő képesítésűekkel való egybeesése. Ehhez az ajánláshoz köthető október 5., a Pedagógusok Világnapja.

A világnap alkalmából Kerpen Gábor, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) elnöke kijelentette: hazánkban ma a pedagógusok körében ezen ajánlás egyetlen pontja sem teljesül. A Heves Megyei Hírlap gyakorló tanárokat – beosztottat, vezetőt, fiatalt, idősebbet – kérdezezett meg erről és a mai számában közli, mit is válaszoltak. A válaszokból kevés dicséret, annál több kritika olvasható ki.

Az egyik igazgató azt tudakolta, milyen válaszra is lehet számítani bármelyik tanárától akkor, amikor a pedagógus havi nettó 120 ezer forint bére nem haladja meg a betanított munkásét? Ráadásul ez utóbbinak – szemben a közalkalmazottal – „visszabeszélési joga” is van, ha nem kap meg valamilyen kialkudott járandóságot.

Dr. Demeter András, az egri Andrássy György Szakközépiskola vezetője azt nehezményezte, nem először kezelik úgy a válságot, hogy azzal a pedagógusokat sújtják. Szerinte sajnálatos, hogy a kormányzatok válságmegoldási „stratégiája” kimerül abban, hogy a közalkalmazotti szférát szorongatják meg. A legutóbbi történet is arról szólt, hogy a pedagógusokat és az egészségügyi dolgozókat további megszorító intézkedésekkel sújtották.

Ami az oktatásügyben a nehézségeket jelenti, az az igazgató szerint részben az, hogy agyonterheltek fölösleges statisztikai kötelezettségekkel, részben az oktatási törvény nyugalmát nem képesek megtartani. Tizenöt éve folyton felforgatják a törvényt. Az anyagiak tekintetében pedig a legtragikusabb, hogy évek óta nincs fizetésemelés. A 2002-es rendezés hozadékát rég elvitték az egyéb intézkedések, így 8–10 százalékos jövedelemcsökkenés állt elő a tanároknál. A munka ugyanakkor növekszik, ráadásul az ésszerűtlen munka az, ami gyarapodik.

– Ez a koncepciónélküliség oda vezetett, hogy a pálya presztízse egyre mélyebbre süllyed, az alacsony érdeklődés miatt a gyenge tanulók kerülnek be a képzésbe. A társadalmi feszültségek is tovább összegződnek és szűrődnek át az iskolába – fogalmazott az igazgató.

Virágné Király Anikó, a Hatvani Középiskola, Szakiskola és Kollégium oktatója szerint se megbecsülve, se megfizetve nincs ma a pedagógus. Ehhez társul az, hogy a gyereket nem kötelezhetik semmire, nem szólhatnak rá. Gyakorlatilag az iskola nem nevelhet, nem határozhat meg olyan dolgokat – egyenruha, sportfelszerelés stb. –, amelyek korábban természetesek voltak. Pedig a szülőnek és a pedagógusnak össze kellene fognia, hogy ezekben a kérdésekben is partnerek legyenek.

– Elég szomorú, hogy háromdiplomás pedagógusként szinte mindennel foglalkozom, csak harangot nem öntök. Százezer forintnál alig többet hazavinni nem jövedelmező foglalkozás. Így az ember kénytelen más munkákat is elvállalni. Már ha jut rá ideje, hiszen rengeteg pluszórát áldozok a tanításon kívüli foglalkozások, táborok, diszkók szervezésére – jegyezte meg.

A témával a Heves Megyei Hírlap mai számában foglalkozik bővebben.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!