Ahol nyolcvannégyen állták körbe az asztalt

 Thoma Emőke egri építész családjában mindig nagy a készülődés a karácsonyra. Időnként hosszadalmas is, hiszen például Tas fia már januárban elárulta, minek örülne majd karácsonykor. Emőke azt mondja, nem bízzák a véletlenre, időben kifaggatják egymást, nehogy melléfogjanak.

A legemlékezetesebb, immár hosszú évek óta emlegetett ajándékot az olasz szakos nővére kapta: egy gyönyörű, reneszánszról szóló könyvet, amire egy antikváriumban bukkantak. A másik igazi meglepetés Kata lánya kisfiáé, Marcié volt. A kisbaba korában kapott 15 centis plüssoroszlán „felnőtt”. Emőke megvarrta unokájának a 40 centis változatot. Azóta is azzal alszik a kissrác.

A család kincsei közt tartják számon azt az alpakka, zenélő karácsonyfatalpat, ami óraként felhúzható, s egy hangulatos dalt játszik. Valaha a dédmamáé volt. Aztán családon belül évről évre vándorolt, mindig oda, ahol a legkisebb a gyerek. Az idén Tasékhoz kerül, hadd csodálja a 8 hónapos Sára.

Következésképp náluk volt a szentestén a família apraja-nagyja, a kismama Ágó szüleit is beleértve. Másnap felkerekedtek, s utaztak a pesti rokonokhoz. A csúcspont karácsony másnapja. Emőke fiatalon meghalt férje, Komáromi Péter sokgyermekes családból származott. A húga ilyenkor mindenkit meghív.

A lakásban nyolcvannégyen ácsorogtak, mert csak a legidősebbeknek jutott ülőhely. Ajándékot csak a keresztgyerekek kaptak a keresztszülőktől. Az ünnepi menü: pecsenyezsíros kenyér, s a hozott sütemények voltak. Ennyi vendéget képtelenség mással megkínálni. A válságra való tekintettel megbeszélték, hogy az idén szűkebb családi körben is csak a gyerekek kapnak ajándékot.

Felmentést ez alól az kaphatott, aki saját készítésű meglepetéssel kedveskedett. Lehetett ez például egy lemásolt könyv, vagy egy tematikus fotóalbum, esetleg egy kötött takaró.