Érdekel itt még valakit az Isten? - Az egri érsek szerint kiment a divatból

Szakonyi Károly 40 évvel ezelőtt írt drámája, az Adáshiba, egy olyan család életébe enged betekintést, amelyet az őket meglátogató Emberfi sem a csodáival, sem a tévé elrontásával nem tud kizökkenteni közömbösségéből. Nem vesznek tudomást arról, ami körülöttük történik, csak arról, ami a tévében zajlik.

2009 Magyarországán sem jobb a helyzet. Isten mintha kiment volna a divatból. Ma szinte senki sem beszél róla. Jöhet közénk csecsemőként, keresztre feszíthetik, föl is támadhat; a különc celebekhez szokott mai ember ingerküszöbét mindez nem éri el. Sokkal „fontosabb” dolgokkal van elfoglalva és látszólag jól megvan Isten nélkül. A létezését talán elfogadja, mint olyanét, akihez nincs köze, akivel nincs beszélő viszonyban.

Az ilyen isten csak arra jó, hogy az ember tehetetlen dühében olykor szidhassa és átkozhassa: miért engedi meg ezt, vagy azt... Karácsonykor nem ezt az istent ünnepeljük. Ez az isten nincsen. A keresztények Istene más, ő nemcsak a világ alkotója és fenntartója, hanem személy is, akinek szíve van, aki egy lett közülünk, a zord világnak kiszolgáltatott magatehetetlen Kisded lett, aki képes szeretni, érezni, sőt szenvedni is.

Miért tette ezt az Isten? Bizonyára azért, mert egy újszülött Gyermek látványa még a legkérgesebb szívű emberben is gyengédséget ébreszt. Mint a pásztorok és a napkeleti bölcsek, úgy ma is minden jóérzésű ember kíváncsisággal vegyes csodálattal tekint a ma született Gyermekre, aki sírásával hívja fel magára a figyelmet: „élek, figyeljetek rám, szükségem van a szeretetetekre és a gondoskodásotokra! Köszönöm, hogy megkíméltétek az életem, amikor még édesanyám szíve alatt éltem. Ne feledjétek, egyszer ti is voltatok újszülött csecsemők, akik hozzám hasonlóan kiszolgáltatottak voltatok. Titeket is megkíméltek, nektek is jövőt biztosítottak.”

A keresztényeket nemcsak érdekli az Isten, hanem szeretik is őt. Ma pedig az az elsőrendű feladatuk, hogy tanúságot tegyenek róla a világban, hogy a nyitott és kereső emberek is rátaláljanak. Karácsonyi ünneplésünk csak akkor lesz eredményes, akkor tudunk kilábalni ezernyi gondunkból, ha megfogadjuk Wass Albert intelmeit:

„Bús sorsodért ne vádold nemzeted,
kit úgy tűnik, Isten is elhagyott.
A látszat csal. Isten ma is a régi.
Te hagytad őt el, te s a többiek,
s míg vissza nem zarándokoltok Hozzá, s a múlt hibáit le nem törlitek:
magyar földön nem lesz új
Magyarország“ 

Karácsony ünnepén a Gyermek ismét kopogtat minden embernél, hogy aki elhagyta, visszataláljon hozzá és vele visszatérjen az öröm az életébe.

Ternyák Csaba
egri érsek