Közélet

2010.08.20. 04:07

Hibázni egyenlő az életveszéllyel

Ha egyszer egy hatalmas utasszállító gép Eger felett repülve sűrűn megbillenti a szárnyait, az azt jelzi majd, hogy egy kerecsendi, illetve felsőtárkányi származású pilótanő így köszönti a földijeit.

Szilvás István

Két csinos, huszonéves lánnyal állok az egri Apolló sportrepülőtér hangárja előtt. Az egyik ultrakönnyű gépet nézegetve arról beszélgetünk, hogy éppen hét esztendeje, azaz 2003-ban egy ilyen típusú „égi szekérrel” vágott neki a távoli Ausztráliáig tartó 25 ezer kilométeres útnak a tapasztalt pilóta, Kántás Andor. Én ennél egy közelebbi úti célt jelölök meg.
– El tudnának-e vinni repülőn az Adriai-tenger partjára, mondjuk Splitig? – kérdezem a hölgyektől.
– Természetesen, csak előtte még le kell tennünk az utolsó vizsgáinkat – kapom tőlük a magabiztos választ a kérdésemre. – Utána már csak annyi türelmet kérünk, amíg elkészítjük a repülési tervet. Ehhez előzetesen tanulmányozni kell a leendő útvonalat és a meteorológiai előrejelzést.

[caption id="" align="alignleft" width="350"] A lányok az Apolló Fox pilótafülkéjében. Fülep Gabriella és Solymosi Rita el sem tudja már képzelni az életét repülés nélkül. Fotó: Ötvös Imre
[/caption]

Tudnunk kell továbbá azt is, hogy mennyi üzemanyagra lesz szükség, és hogy merre találhatók azok a kitérő repülőterek, ahol egy esetleges váratlan időjárási helyzet miatt biztonságosan le tudunk majd szállni...
Ami a vizsgákat illet, a kerecsendi Fülep Gabriella és a felsőtárkányi Solymosi Rita a végzős évfolyam záró beszámolói, valamint a szakdolgozat megírása előtt állnak a nyíregyházi főiskolán. A közlekedésmérnöki szak légiközlekedési-hajózó szakirányon négy fiú társaságában tanulnak, egyébként a korábbi években is mindössze hét lány végzett itt. Van, aki légiforgalmi irányítóként dolgozik Luxemburgban, más magán- vagy kereskedelmi pilótaként szolgál kisebb cégeknél.
– Mindannyian arra vágyunk azonban, hogy egyszer valamelyik nagy légitársaság utasszállító gépén repülünk majd, akár kapitányként is – mondják el mindketten a legnagyobb és legdédelgetettebb kívánságukat.


A lányok életét mellesleg már évekkel ezelőtt meghatározták ezek a nagy gépek. Az akkor 12 éves Gabriella egy Londonba tartó repülőn pillanthatott be a kapitány fülkéjébe, Rita pedig 11 évesen egy brüsszeli úton szeretett bele a repülésbe. Szokatlan pályaválasztásuk miatt persze egyikük családja sem repesett az örömtől, mára viszont már elfogadták, hogy pilóta lesz a lányukból...

Fénylő csillagok a tájékozódási pontok

A kívülállónak rejtélyesnek tűnik, a lányok számára azonban – mint mondják – sajátos hangulata van az éjszakai repülésnek. A műszerek, a kivilágított települések, a fénylő csillagok kitűnő tájékozódási pontok. A jellegzetes tereptárgyak, a hol Y, hol L alakú falvak, a folyók, a magasfeszültségű távvezetékek, továbbá az autópályák szintén segítenek a pontos helymeghatározásban.


Gabriella némi előnnyel indult, hiszen 16 éves korában már túlesett az égi „alkalmassági vizsgán”, vagyis azon a különböző figurákkal tarkított próbaúton, amelynek során kiderült, hogy egyáltalán bírja-e majd a repülést. Mire Nyíregyházára került, addigra már száz órát töltött a levegőben, a 12. után már oktató nélkül. Rita viszont pár évnyi egri főiskolai kitérő után jelentkezett pilótának. A mindenek alapjául szolgáló repüléselméletből megtanulták, hogy a legkülönbözőbb helyzetekben miképpen viselkedik a gép. Ezt aztán vég nélkül gyakorolták hol egy Zlin-142, Piper 28, Cesna 152, hol pedig egy Piper 23 típuson. Ha minden jól ment, akkor az oktató beírta a repülési naplóba, hogy „Végrehajtva”. Az viszont nem jót jelent, ha az „Ismétlés” kerül a rubrikába. Odafönt hibázni egyenlő az életveszéllyel. Ilyen egyikükkel sem történt még, nem is kívánják soha senkinek.

Komoly repülésbiztonsági témákkal foglalkoznak

A fél év múlva esedékes államvizsgára komoly műszaki és repülésbiztonsági témából írják szakdolgozatukat a leendő közlekedési mérnökök. Fülep Gabriella – mint a választása is bizonyítja – nemcsak az első repülőélményt nyújtó Apolló Fox gép minden porcikáját ismeri, hanem annak az 1930-as évekből származó Levente II. típusú repülőnek is, amelynek a kormányszerkezetét tervezi újjá. Solymosi Rita pedig egy korábbi légi baleset okainak az elemzése révén kívánja erősíteni a repülésbiztonságot.


– Meleg helyzetben azért mindketten voltunk már – árulják el. Rita egyszer a megengedettnél nagyobb sebességgel közelítette meg a repteret, és mint tudnivaló, a landolás a repülés egyik „legrázósabb” része. Nem véletlenül hangzik úgy a pilóták jókívánsága, hogy „Jó leszállást...!” Gabriella pedig azt meséli, hogy az egyik alkalommal kis sebességgel döntötte fordulóba a gépet, ami miatt fennállt a dugóhúzóba esés veszélye, ám még időben sikerült korrigálnia. Egy ilyen hiba a háromszáz méter magasan végzett iskolakörnél ugyancsak végzetes, lévén, hogy ráadásul ejtőernyő nélkül repülnek.
– Az egyik utamon, a kilencedik ellenőrzési pont után, mégis sikerült eltévednem Debrecen és Békéscsaba között. Ám az elvétést még azelőtt észrevettem, mielőtt az oktató jelezte volna a rossz irányt. Nagyon tanulságos eset volt... – meséli Gabriella.
– Akkor hát gond nélkül eljutunk Splitbe? – évődöm a lányokkal.
– Rajtunk nem múlik...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!