Nem adják otthonba: hiányozna a nyugdíj a családi kasszából

Ma is kivétel nélkül telt házzal működnek megyénk idősotthonai. Ám az elmúlt egy-két évben alaposan lerövidült a várólisták száma. Az okok között szerepel a térítési díjak drasztikus emelkedése, valamint az a körülmény, hogy a családok ismét nagyobb figyelmet fordítanak az idősebb generációra.

Ebben nem feltétlenül a szeretet és a ragaszkodás játszik szerepet, hanem sokkal inkább a számítás. Tény ugyanis, hogy a válság miatt manapság sok helyen az egyetlen kiszámítható, biztos jövedelem a szülők, nagyszülők nyugdíja. Pétervásárán a városi fenntartású bentlakásos idősotthonban 33 gondozott él. Hárman várják, hogy bekerüljenek a biztonságot nyújtó falak közé.

A befizetendő összegek elmúlt évekbeli drasztikus emelése miatt a várólista mára alaposan lecsökkent. Mivel a havi térítési díj itt ma 87 ezer forint, az itt élők átlagnyugdíja pedig 70–80 ezer, sokan csökkentett díjat fizetnek. Akinek egyenes ági hozzátartozója van, annak törvényi kötelessége pótolni a nyugdíj és a térítési díj közötti különbözetet.

Bacsó Istvánné, Szidi néni 2001 óta él az otthonban. Ő azon kevesek közé tartozik, akik képesek saját járandóságukból a teljes összeget megfizetni. Ha azonban a havi hatezer forint értékű gyógyszert is megveszi, és a tolókocsijának időnkénti javítását is bekalkulálja, már alig marad pénze. Akad olyan lakó is, akinek nincs gyermeke, a nyugdíja pedig nem elég a térítési díjra. Esetében egy közeli hozzátartozó vállalta a hiányzó összeg megtérítését.

Szabóné Szűcs Szilvia, az intézmény vezetője úgy fogalmaz, bíznak abban, hogy kiszámíthatóbb jövő vár az ágazatra az előző évekhez viszonyítva. A városkában a bentlakásos idősotthon fenntartása nem kötelező feladata az önkormányzatnak, de az új városvezetés mindenképpen meg akarja tartani az intézményt, már csak azért is, mert 16 dolgozónak ad munkát és megélhetést.

Itt – mint már fent említettük – a válság hatására az elmúlt időszakban jelentősen csökkent a várólistán várakozók száma. Ennek oka feltehetően az, hogy a családok az utolsó pillanatig próbálják az időseket saját közelükben tartani, a biztos nyugdíj miatt is. Aki ugyanis a bentlakásos idősotthont választja, az a nyugellátását is magával viszi.

A Heves Megyei Önkormányzat Parádfürdői Idősek Otthona a megye egyik legkorszerűbb intézménye, ahol 150 idős emberről gondoskodnak. Tóth Teodóra, az intézmény vezetője arról számolt be, hogy a térségben pillanatnyilag tízen várnak arra, hogy bekerüljenek az otthonba. Annak ellenére, hogy havonta több mint 92 ezer forintot kell leróni a bentlakásért. Ezt az összeget a lakóknak csupán 40–45 százaléka képes a saját nyugdíjából fizetni, a többieknek az egyenes ági rokonok pótolják a hiányzó részt.

Az igazgató asszony bizakodó: reméli, hogy az ágazatban végre megszűnik a normatívák folyamatos csökkentése, elvonása, és kevesebb adminisztráció előzi meg az igénylők bekerülését. Az új kormány már eddig is hozott olyan döntéseket, amelyeket üdvözöltek az ágazatban dolgozók, ilyen például az, hogy nem egy bizottság, hanem az intézményvezető állapítja meg a gondozási szükségletet, ezzel jóval gyorsabban kerülhet be az otthonba az igénylő.

Annak is örültek, hogy a közbeszerzési szabályok változásával egyszerűbbé, olcsóbbá vált az élelmiszerek beszerzése, így a szűkös nyersanyagköltségből némileg könnyebb kigazdálkodni az étkezést.

Hevér Jánostól, a Noszvaji Kincses Sziget Szépkorúak Otthona vezetőjétől megtudtuk, hogy az alapítványuk által működtetett otthonban jelenleg 47 gondozottat látnak el. Bár itt megyei viszonylatban magas, 108 ezer forint a havi térítési díj, több mint húszan szerepelnek a várólistán. Az elmúlt időszakban a Kincsesben is azt tapasztalták, hogy az ellátottak életkora kitolódott. Manapság nyolcvan éven alul csak azok igénylik a bentlakásos gondoskodást, akik folyamatos, 24 órás ápolásra szorulnak.

Napi négyszáz forint az ötszöri étkezésre

Tóth Teodórától, a parádfürdői idősotthon igazgatójától (képünkön) megtudtuk, hogy míg 2005-ben 350 forint volt a napi intézményi nyersanyag-normatíva, ez az összeg alig emelkedett az elmúlt években. Ma 400 forintból kell kigazdálkodni az idősek napi ötszöri étkezését. Ebből kellene naponta tápláló, vitamindús étkezést biztosítani az ellátottaknak. Ugyancsak elgondolkodtató, hogy míg az idősotthoni gondozásra 2005-ben személyenként 769 ezer forintot adott a kormány, addig idén csak 635 ezer 650 forint jut erre a célra.