Ócskásboltot vezet a város szélén a cirkuszos família tagja

Eger nevezetességeinek száma egészen biztosan több eggyel, mint amit bárki, bármikor is összeszámolt. (Persze, ha számba vette egyáltalán valaki.) A plusz egy különlegesség pedig nem más, mint a Sas út Mátyás király út felőli vasúti átjárójának szomszédságában található, nemes egyszerűséggel „Röppentyű” nevet viselő műintézmény. Lassan húsz éve áll ott az út mentén, hogy a kerékpárküllőtől a hajdanában hallgatott rádiókon át egészen a mobiltelefonig a legkülönfélébb holmikat, csecsebecséket kínálja a nála megforduló alkalmi, vagy éppen állandó vevőknek.

Az üzlet tulajdonosának, Kovács Géza vállalkozónak – az úgymond szárazabb nyelvet használók szerint ócskásnak – már a gyermekkora sem volt szokványos. A mutatványosok vándorélete ugyanis mindennek nevezhető, csak a hagyományos értelemben vett családi életmodellnek nem.

Kovács Géza felmenői Erdélyből, Kolozsvárról és annak környékéről települtek át Magyarországra még az elmúlt század harmincas éveiben.
– Cirkuszos család volt a miénk. Két-három artistával összefogtak a szüleim. Vettek egy igazi cirkuszi sátrat (sapito) és azzal járták a világot. Utcai előadásokat tartottak a legkülönfélébb falvakban, városokban, miközben szaporodtak a testvérek is. Vagy tíz póniló húzta a könnyű, négykerekű lakókocsikat helységekből helységekbe. Mi mentünk a szülőkkel együtt, és persze rossz tanulók voltunk – idézi fel a múltat az egykori mutatványos. Két évtizednyi „fénykor” után aztán alaposan megváltozott a helyzet: megindult a kenyérharc és a csoportok széthullottak.

Kovács Géza mindössze 16 évesen 1957-ben Londonba ment, hazatérése után azonban megbízhatatlannak minősült, ezért hiába is vágyott arra, hogy hivatásos gépkocsivezető lehessen. Így lett aztán maga is mutatványos. Az idők során a go-carttól kezdve a „horgászatig” sokféle üzlete volt.
– Hogy milyen emlékeim vannak a múltról? – gondolkodik el, és rögtön válaszol is a saját kérdésére: – Szépek. Keserves is volt, de egyúttal volt olyan fílingje, hogy lázasan szerettük ezt a vándoréletet.

Ami pedig a húsz éve működő boltot, a Röppentyűt illeti. Kovács Géza szerint jönnek ide jobb módúak és szegények egyaránt. Azon múlik, hogy mit akarnak beszerezni. Ha valakinek például Pacsirta rádióra van szüksége, mert gyűjtő, hol tudná máshol beszerezni, mint nála. Az azért tény, fejti ki, hogy a betérők 80–90 százaléka a nem túl rózsás anyagi helyzete miatt lesz a Röppentyű ügyfele. Akár vevőként, akár eladóként.

– Nálam pontosan lemérhető, hogy mikor van válság, mikor megy rosszabbul az embereknek. Lehet tudni már az adásvétel megbeszélése közben, tehát amikor behoznak hozzám valamit, hogy azért történik az eladás, mert nagy szüksége lenne a pénzre az eladónak. De vásárláskor is, két-háromszáz forintokat is meggondolnak az emberek. Ma mindenesetre az látszik, hogy nem áll jól a világ. Ha pedig az elmúlt utolsó két évtizedről kérdez: a húsz év alatt strázsáltam annyit, hogy nocsak...

További részletek a Vasárnapi Heves Megyei Hírlapban olvashatóak.