Közélet

2012.01.11. 06:12

Kókuszos golyó

Aztán van egy pont a család életében, amikor véget ér az önámítás.

Sike Sándor

Pali bácsi hetven éve gyalog, időnként kerékpárral jár. Biciklire akkor ül, ha az asszonya a távolabbi boltba küldi, mert a szomszéd fűszeres nem árul sütőport, vaníliás cukrot, rumaromát. Márpedig Pali bácsiéknál hetente kókuszos golyó készül, megédesítendő vele a hosszú téli estéket. Az öregnek ezért ilyenkor fel kell pattannia nyikorgós bringájára, és elgurulni a másik ABC-be.

Aki az egész életét falun élte le, némiképp másként látja a világot, mint a városi ember. Lassúbb a tempó, kevesebb a stressz. A rossz hírek is szűrőn keresztül érkeznek. Itt van például a benzin árának emelkedése. Miközben Pali bácsi éli a maga nyugodt életét, hozzá nem jut el a szerdánkénti „horror” híre, egyetlen unokáját meg egy ideje már idegroham kerülgeti. Az autót tíz éve azért vették, hogy kényelmesebb legyen az élet: kirándulás, fürdő, állatkert, ez a boldogság maga.

Hanem változnak az idők. A kisvárosi mindennapokban egy idő után munkaeszköznek kiáltják ki a kocsit. Egyfajta ideológia ez. Válasz arra a kérdésre, hogy három-, majd négyszáz forint feletti literenkénti áron miért töltenek még mindig üzemanyagot a verdába. Aztán van egy pont a család életében, amikor véget ér az önámítás. A fűtés, a villanyszámla, a gyerekek iskoláztatása után a benzinpénz az, ami viszonylag könnyen kiiktatható a költségvetésből.

Amikor a vendégségbe érkezett unoka leül a lócára a nagypapa mellé, nem ejt szót arról, hogy miért busszal jött. Viszont a kókuszos golyót mindketten hosszasan dicsérik.