A megméretés napjai jönnek

Mától ismét hófehér matrózblúzos lányok, öltönyös fiatalemberek lepik el a város utcáit. Túl a magyarérettségin, a diákok arról diskurálnak majd: kinek, hogyan sikerült megbirkóznia a feladatokkal, mennyire voltak rázósak a tételek. Irigységgel vegyes féltéssel szemlélem a fiatalokat. A lányok sugárzóan szépek, a fiúk magabiztosak és lazák. Harminc évvel ezelőtti magamat látom és keresem bennük, ám minden hiába: nem sikerül beleélnem magam a helyzetükbe, mert a mai ötvenesek – közöttük én is – már régen megmérettünk, és sok jel bizony arra mutat, hogy az eltelt évtizedek alatt könnyűnek találtattunk.

Harminc esztendővel ezelőtt a továbbtanuláshoz nem volt kötelező a nyelvvizsga, és a számítógépről is csupán hírből hallottunk. Úgy szereztünk diplomát, hogy ezekre a jártasságokra a legtöbbünk nem tett szert. Családalapítás, gyermeknevelés közben jöttek azután az igazi nagy kihívások: a rendszerváltozás, az informatikai robbanás, az egymást váltó kormányok legtöbbünket nyomorító megszorításai, a kilátástalan életkezdés, a felszámolt, becsődölt munkahelyek, és velük együtt a tömeges munkanélküliség.

Mindezt a hátunk mögött tudva léptünk az ötödik ikszbe, sokan az alkalmatlanság nyomasztó kilátásaival.

Ma egy gyermekének szebb jövőt álmodó szülő az idegennyelv-tanulást, az informatikai alapismeretek elsajátítását mindennél előbbre helyezi. Hogy ez elég lesz-e a boldoguláshoz, a sikeres élethez? Aligha. Mégis azt reméljük, hogy a mai érettségizőknek talán már kevesebb kudarcot tartogatnak a holnapok, mint szüleiknek.