Áder János nagy napja

Áder János első államfői megnyilvánulása európai volt, így látja ezt a szűzbeszédet górcső alá vevő szinte valamennyi elemző. Magyarságunk, európaiságunk, nemzeti közösségeink, jogintézményeink tiszteletben tartása, a kettős mérce elutasítása, s még folytathatnánk – mi más mindez, ha nem egy kultúrember krédója?

Áder János, akit sokan szürke, már-már savanyú személyiségnek gondolnak, soha nem az volt, aminek első látásra tűnt. Negyedszázada figyelem a pályafutását, már azokból az időkből is, amikor pártja nyilvánosságát még csak a félszamizdat Fidesz-press jelentette. Közvetlen ismerői az életkorát meghazudtolóan bölcs embernek tartották, odafigyeltek mondandójára, taktikai érzékéről, alaposságáról legendák keringtek. S később következetes keménységéről is.

Házelnöki ténykedése során az akkori ellenzék egy része – nem feltétlenül gúnyos felhanggal – Áder őrmesterként aposztrofálta a szúrós tekintetű politikust.

A fentiek azonban ne tévesszenek meg senkit: nem örömódával kívánom köszönteni a rendszerváltás utáni Magyarország ötödik elnökét, csupán azt próbálom sugallni, hogy életútja alapján, a realitásokat is figyelembe véve, szerintem jó választás született. Ám egy szűzbeszéd csak iránytű lehet, a fontosabb dolgokat az előttünk álló évek döntései alapján ítélhetjük majd meg. A feladat adott a kihívásokat kedvelő Áder számára: Schmitt hagyatékát kell feledtetnie. És nemcsak az előd diplomájára gondolok.