Békétlenség Kerekharaszton: magára maradt a polgármester?

Haraszt szabályos mértani település, mintha vonalzóval tervezték volna. Mindenfelé egyenesek és merőlegesek, csak a templom mögött kanyarodik egy ív a kocsma felé. A falu utcái délután kihaltak, még a főtér is.

A községháza is csendes. A polgármester nincs bent. A körjegyző Szántón teszi a dolgát, az ügyfelek számára a kedd és a csütörtök nem fogadónap. Néhány hölgy szorgoskodik az irodában, készségesek, de nem túl közlékenyek. Sebaj, beszél helyettük a helyi újság íróasztalra helyezett legutóbbi számának címlapja. Van is polgármester, de még sincs!

Meglepődöm, hisz nem általános, hogy egy falusi hírmondóban a legfőbb helyen bírálják az első embert. Márpedig itt ez történt: az önkormányzati újság – amelynek szerkesztésében az impresszum tanúsága szerint a körjegyzőn túl számos képviselő is részt vett – arról tájékoztatja a lakosságot, hogy Szabó Ádám polgármester az elmúlt egy évben 23 testületi ülést hívott össze, de mindössze kettőn jelent meg, az 56 esedékes fogadóórájából 53-at meg sem tartott. A közösségi rendezvényeket hanyagolta, nem nyitott meg semmit, nem köszöntött senkit, a legtöbb eseményre el sem ment. Még a falukarácsonyon se vett részt – írják. S ha ez nem elég, a hivatalt is alig keresi fel, a rászoruló családokat a téli hideg okozta krízishelyzetben sem látogatta, a közügyek intézésétől távol tartja magát.

Csakis a hivatali dolgozók odaadó munkájának, az alpolgármester talpraesettségének, a független képviselők fáradhatatlanságának, a bizottságok tevékenységének köszönhető, hogy még működhet a település – vonja le a szerző a következtetést. Majd jön a csattanó: mindezek ellenére Szabó Ádám havonta 255 ezer 675 forintjába kerül az önkormányzatnak.

– Az írás alapján az elmúlt időszakban nem sok minden változott Kerekharaszton. Állandósult a békétlenség – mondja Tóbi János képviselő, utalva arra a nem is oly régi időszakra, amikor arról számoltunk be, hogy az egyet nem értés jeleként volt már itt minden: anyázós veszekedés, köpés, ennek nyomán feljelentés, állítólag hangfelvételen is megörökített pofon, s meg nem erősített információk szerint még fojtogatás is. Mindezek a képviselő-testületi üléseken.

Mi ez, ha nem közélet? Ez ne érdekelné a helybelieket? És valóban: alig foglalkoznak vele az emberek. Régebben még el-elmentek a faluvezetés tanácskozásaira is, legutóbb viszont, amikor a polgármester által lemondott közmeghallgatás helyett fórumot hívtak össze a képviselők, az eseményen csupán hét állampolgár vett részt.

Viczián Csabáné képviselő – volt alpolgármester – az elsők között konfrontálódott Szabóval. (A férje köpte le a polgármestert, mivel utóbbi állítólag tiszteletlenül beszélt az asszonnyal. Feljelentés is született, de a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntették, a becsületsértési és rágalmazási perre pedig Szabó el se ment.)

– Szó sincs arról, hogy tartanék a polgármestertől, de káros lenne az önfeloszlatás, mivel ezután Szabó Ádám három hónapig ügyvezetőként látná el a feladatát, s ki tudja, milyen károkat okozna ez idő alatt. Előfordulhat, hogy teljesen ellehetetlenítené a falut – mondja Vicziánné. Aztán hozzáteszi: – Talán ezt is akarja.

Mégis elkerülnék az időközi választást

Tóbi János szerint a falu továbbra is megosztott. Igaz, hogy a képviselők közül már senki nem áll Szabó mellett, de a lakosság egy része – szavaival – megvezethető, s ez az oka annak is, hogy a grémium nem oszlatja fel önmagát. Még az is előfordulhatna, hogy Szabó ismét polgármester lenne, ezért jobb elkerülni az időközi választást; inkább a kormányhivataltól kértek segítséget, mivel úgy látják, a községvezető gátolja a munkát azzal, hogy a folyamatban lévő tárgyalásokról sem tájékoztatja őket. Most például hitelt szeretne felvetetni az önkormányzattal, de a testület ezt nem támogatja – mondja Tóbi.

Hangulatkeltésként értékeli a történteket Szabó

Szabó Ádám 2010-ben a Fidesz-KDNP színeiben nyerte meg a polgármester-választást Tóbi János (független) előtt. Azt állítja, az azóta eltelt időszakban főként két képviselő – Tóbi és Viczián Csabáné – keseríti meg az életét. Rendszeresen felkeresik az irodájában, leülnek mellé, és számon kérik, mit dolgozik. – Sokszor inkább felállok és eljövök a hivatalból – közli Szabó, aki mégsem nem akar lemondani. Megerősíti: tőle csak úgy szabadulhat meg a testület, ha feloszlatja önmagát.

A helyi újságban megjelent cikket úgy kommentálja: milyen szerkesztő-bizottság az, amelyben a jegyző és a képviselők is részt vesznek? Képtelenségnek tartja, hogy 23 tanácskozást tartottak egy év alatt, szerinte ennyi jegyzőkönyv nem is létezik. A fogadóórákra azért nem megy el, mert azt tapasztalta, hogy arra nincs igény, legfeljebb bizonyos képviselő hozzátartozója részéről, aki ezen alkalmakat használja fel, hogy felpofozza és leköpje őt. A javadalmazásról közölte: egy polgármesternek a munkájáért jár a juttatás. Ő nem főállásúként az előírtak szerinti legalacsonyabb tiszteletdíjat és költségtérítést kapja, aminek a közzététele nem egyéb hangulatkeltésnél.