Közélet

2015.11.16. 17:00

És rajtuk vajon ki segít?

A napokban köszöntötték a szociális ágazatban dolgozó megyei szakemberet a Szociális Munka Napja alkalmából. A köszöntés szép, de kevés.

Barta Katalin

– Tizennyolc éve dolgozom az idősotthonban gondozónőként, de évről évre nehezebben viselem a kiszolgáltatottságot. Évek óta hitegetnek bennünket a béremeléssel, az életpálya modell bevezetésével, de most úgy hallottam, hogy leghamarabb is 2018-tól várható változás. Havonta átlagosan 94 ezer forintot kapok kézhez, néha a pótlékokkal, túlórákkal együtt a százezret is megkeresem. Szeretem a munkámat, de egyre fáradtabb vagyok. Nagy felelősséggel jár az idős emberek gondozása, különösen a demens részlegen.

- Nem panaszképpen mondom, de az elmúlt években sok fiatalabb kollégám távozott külföldre, akikkel rendszeresen levelezünk. Németországban, Angliában ugyanezért a munkáért tízszeres bért kapnak. Én is szivesen követném őket, de a gyerekeimet, az idős édesanyámat nem hagyhatom magukra. Róluk is gondoskodni kell – fogalmazott beszélgető társunk, aki arra kért, a nevét és a munkahelyének megnevezését mellőzzük.

[caption id="" align="alignleft" width="430"] Egerben a Petőfi úti Idős Otthonban évtizedek óta nagy szeretettel és szakértelemmel gondoskodnak a bentlakókókról. A jó szakember felbecsülheteten kincs az ágazatban. FOTÓ: SZŐKE PÉTER
[/caption]

Idén tavasszal egyébként országos egyeztetéssorozatot szervezett a kormányzat azzal a céllal, hogy megalapozzák a szociális gyermekvédelmi, gyermekjóléti területen 2016-tól várható intézkedéseket. Czibere Károly államtitkár az egyeztetés végén úgy fogalmazott, hogy az alapvető cél az, hogy az 1993-ban és 1997-ben megalkotott szabályozási keretekre és alapelvekre támaszkodva megújítsák a szolgáltatási rendszert, és ahol abban torzulásokat találnak, ott rendet tegyenek. Ezzel összefüggésben a jövőre bevezetendő életpályamodell béremelést érintő részéről egyebek mellett azt mondta: arányaiban több jut majd azoknak, akik jobban képzettek és régen az ágazatban dolgoznak.

Sajnos a beígért modellre úgy tűnik, várni kell, információink szerint legalább 2018-ig. Addig marad a csekélyke bérkorrekció, amelyet alig-alig érzékelnek az ágazatban dolgozók.

Nem sokkal fényesebb a helyzet a családsegítő szakembereknél sem. Kevés a gyermekjóléti szolgálatoknál dolgozó szociális munkások száma, a mentálhigiénés ellátórendszer (például pszichológusok alkalmazása) megerősítésére és kiterjesztésére óriási szükség lenne, csakúgy mint a bérek emelésére.

Egy kétezer lelket számláló településen dolgozó családgondozótól úgy tudjuk, hogy súlyos szakemberhiánnyal küzdenek a gyermekjóléti szolgálatok, és ez lehetetlenné teszi a minőségi munkát, hiszen egyetlen szociális munkásra akár harminc-negyven család is juthat. Ahhoz, hogy valóban maximálisan oda tudjanak figyelni egy-egy veszélyeztetett gyermekre, legfeljebb öt-tíz család tartozhatna egy szakemberhez.

Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy átlagosan naponta egy-két óra jut családlátogatásra, a további időt elviszi az adminisztráció, a gyermekkel kapcsolatos különböző tárgyalásokon való részvétel, a családból kiemelt gyermekek látogatása. Egy diplomás gyermekvédelmi szakember pályakezdőként nettó 80-90 ezer forintot visz haza, de a tapasztalt, több éve a pályán lévő kollégák bére sem sokkal haladja meg a 100 ezer forintot. A gyermekjóléti szolgálatoknál ezért óriási a fluktuáció: a családsegítők egy része két-három havonta cserélődik, mert amint valaki jobban fizető állást kap, továbbáll.

Nem véletlen, hogy Takács Imre, a Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesület (Macsgyoe) elnökének véleménye szerint ma sokkal rosszabb a helyzet, mint a hetvenes-nyolcvanas években, mivel sokkal többen küzdenek létbizonytalansággal.

Leszögezte: ha ma is ugyanolyan szempontok alapján emelnék ki a gyerekeket a családból, mint régen, akkor tízezrével vennék el őket szüleiktől, amire nincs kapacitás. Éppen ezért ma már csak a legsúlyosabb esetekben, halmozott problémák esetén emelik ki a gyermekeket, amikor egyszerre fordul elő az elhanyagolás, a nélkülözés és a bántalmazás.

A házigondozók is panaszkodnak. Igazságtalannak tartják, hogy a házigondozásban ugyanazért a normatíváért sokszor nagyon eltérő, különböző nehézségű feladatokat látnak el az egyes szervezetek.

A bajok forrása a szegénység

Takács Imre kitért arra is: szinte alig vannak eszközeik a veszélyeztetett gyermekek helyzetének jobbá tételére, és a családokat segíteni hívatott ellátórendszer is hiányos. Mint mondta, a gyermekvédelmi törvény szerint kizárólag anyagi problémák miatt nem lehet gyermeket elszakítani a szüleitől. A valóságban mégis a szegénység áll a legtöbb kiemelés hátterében, ugyanis hiába járnak ki minden ellátást egy-egy veszélyeztetett családnak, az sok esetben nem elég a megélhetéshez. Ha a családfőnek sikerül is közmunkát szereznie, a családi pótlékkal és a gyessel együtt is általában havonta 50-60 ezer forint hiányzik a kasszából.

Ezek is érdekelhetik