A Mátra Nyugdíjas Egyletnél lényeg a jókedv és a hasznosan, vidáman töltött idő

– Jó dolgunk van ilyenkor, mert nekünk szól a nóta – súgja oda Pásztor Ferenc Vilmos, miközben az egylet néhány nő tagja humoros dalcsokrot ad elő.

A nyugdíjas férfi tizenegy éve csatlakozott a csoporthoz, mert jól érzi itt magát, mindig jó a hangulat, van kivel beszélgetni, dalolni. A Mátra Nyugdíjas Egylet tizenhárom esztendeje alakult, akkor nyolcan döntöttek úgy, hogy a városban élő szépkorúak számára szervezni kellene egy csapatot, amelynek tagjaival hasznosan és kellemesen el lehet tölteni az időt.

– A Petőfi úti Haller-ház emeleti termét kértük el akkor a polgármestertől és azt használtuk addig, amíg a felújítás miatt le nem zárták az épületet. Nagyon szerettünk ott lenni, mindenkinek megvolt a helye és rengeteg élmény, előadás, ünnep kötődik ahhoz a helyiséghez – ecseteli Nagy Károly, az egyik alapító tag.

Megtudom tőle, hogy a felújítás után visszamehetnek az ingatlanba, ám az átalakítás miatt valószínűleg nem kapják vissza a régi helyüket. Hozzáteszi azt is, hogy hetente találkoznak a tagok, van, hogy csak ultizni, sakkozni, beszélgetni jönnek össze, de rendszeresen tartanak különböző előadásokat, ismeretterjesztő foglalkozásokat. Ő történelem–magyar szakos tanárként negyedévente irodalmi beszélgetős esteket is rendez, de az évfordulókról és a névnapokról sem feledkeznek meg. Most átmenetileg a Kolping-házban kaptak helyet.

– Népdalkörünk és tánccsoportunk is van már, de a férfiak kevesen vannak – sajnálkozik kicsit Tóth Istvánné. Az egylet elnöke úgy emlékszik, mindig hasonló volt az arány, habár évekkel ezelőtt volt, hogy a tagok száma elérte a százhetvenet is.

– Jelenleg nyolcvanan vagyunk, s 13 férfi tagunk van és három-négy házaspár látogatja a klubot. Sajnos azt mondhatjuk, hogy a többség egyedülálló hölgy – teszi hozzá.

Kiderül, bőven van programjuk. Nemrégiben belvárosi sétán jártak idegenvezetővel, de hetente van jógaórájuk és klubfoglalkozásuk, kirándulni is gyakran elmennek. Az Ivó-napi ünnepség másnapján szervezett buszutazással Cserkeszőlőn lazítanak majd.

Közben sorra váltják egymást a női fellépők, akik az urak köszöntésére készültek. Verssel, humoros jelenettel, tánccal és énekkel kedveskednek. A Vadrózsák Látványtánckör lép színre. Férfiaknak öltöztek be az asszonyok, így járják a táncot. A közönség vastapssal értékeli a produkciót. A velem szemben ülő Orehoczki Ferencné arról beszél, nagyon jó kis társaság ez.

– Itt nem számít, ki honnan jött, korábban mit csinált. Mindenki csak egyszerűen nyugdíjas és a lényeg, hogy jól érezzük magunkat! – magyarázza.