Csinos kis zavar a színházban

HEVESVÁRMEGYEI HIRLAP. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP. 1904. OKTÓBER 2.

Megzavart szinházi előadás.

Ismeretes a szinügyi bizottságnak az a határozata, mely szerint az igazgatóság 60 nál több jegyet a földszinti állóhelyre nem adhat ki; ha pedig többet adna ki, köteles a rendőrség az előadás kezdetét karhatalommal is megakadályozni. E határozat be nem tartása okozott tegnap este csinos kis zavart a szinházban. Az állóhelyen ugyanis nem 60, hanem kétszer 60 embernél is több szorongott. Az ügyeletes szinügyi bizottsági tagok utasitották erre Deák Mihály rendőrfelügyelőt, hogy éljen jogával, illetve teljesitse kötelességét: ne engedje megkezdeni az előadást, míg a megengedett létszámon fölül vannak az állóhelyen. Ez az 1. felvonás után történt. A rendőrfelügyelő mintegy 20 állóhelyen nézőt vezettetett ki a földszintről; kiket részben a karzaton helyeztek el, részben pedig visszafizették nekik a jegy árát. A zűrzavar teljes volt. A közönség türelmetlenkedett a hosszú szünet miatt. A kiutasitottak zajongtak. A sziniigazgató idegesen szaladgált, méltatlankodott. Végül nagynehezen helyreállt a rend – azaz: a rendőrség nem akarta tovább feltartóztatni az előadást – s igy a II. felvonás is megkezdődött.

Az inczidensre vonatkozóan ezennel megállapitjuk: peceatur intra et exra… A rendőrségnek lehetett – sőt kellett – volna az előadás előtt megakadályozni, hogy a megengedett maximumot ne haladja meg a földszinti állóhelyesek száma. Hibázott a sziniigazgató is, mert akármennyire fontos dolog, hogy 60 állóhelyes-jeggyel többet adjanak el (tehát: hogy 12 forinttal több jövedelem legyen), nem elég ok arra, hogy a szinügyi bizottságnak a közönség épsége, élete, biztonsága érdekében hozott határozatát mellőzzék. És különben is: fő a törvénytisztelet!...

EGER. HETILAP, MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. 1865. MARCZIUS 15-ÉN.

Vegyes hirek.

– (Agyonütés.) Következő sorok küldettek be szerkesztőségünkhöz: f. hó 12-én a tarnajárási szolgabirói hivatalnál jelentetvén: miként az egri határban a szalóki út melletti egyik kunyhóban egy hulla találtatott, mely azután a helybeli irgalmasnők kórházába vitetett, s ugyanott törvényes bonczolás alá vétetvén, kiderült, hogy az, egy ujonczozásra berendelt verpeléti születésű katonaköteles egyénnek, S. J. hullája, ki társaival együtt kocsin hozatván, fejére tetemes két ütést kapott, s mámoros állapotában ez rá nézve halálossá vált, s bár társai – mint állittatik – szürét magukkal vitték, s valaki egyik csizmáját is elvitte, mégis az illető hatóság csak harmadnapra értesült ez eseményről; mely egy ujabb adat arra, hogy az ujonczjelöltekre nem elég felügyelet fordittatik; valóban ohajtandó volna a közbátorság érdekében, hogy ha már az ujonczjelölteknek okvetlenül nyakig inniok kell, legalább legyenek köztük előljárók, kik őket s a közönséget rakonczátlan tetteiktől megóvni tudják s akarják is; mert hogy ily alkalommal helységekben a lakosok, de még inkább útközben az utasok, ha szerencsétlenségből ily ujoncz-vonattal találkoznak, mennyi kellemetlenségnek, sőt veszélynek vannak kitéve, azt csaknem mindenki tapasztalta. Dr. D.

FRICI. HUMORISZTIKUS HETI LAP. 1876. JULIUS 16.

Egy Miskolcra transferált baka levele szakaszvezetőjéhez.

Vitéz Firer úr!

Ezennel tiszteltetem.

Mikor engem Egerbül a tránszporttal ide küttek, megigértem, hogy levelet küdök a letelső alkalommal. Akartam is má rég irnya, csakhogy vasam nem igen akatt rá, ma azomban geltág vót, s a harminc vasból horecra is jutott, de meg steplire is maratt, azé irok.

Itt Miskócon nincs semmi úság, csakhogy itt igen ritka a takaros vászony cseléd, alyig lát a szegény baka egy két helyen lányt, nem úgy mint Egerbe, ahun a főútca, káptalan útca s minden útca esténkint csak úgy viritott a sok szép lánytú, mint a bakancs a jó suvicktú; hozzá még Egerbe vidékrü is járnak be szép lányok, mint Szólátrú, meg Debrőrü. A tárkányiakat nem is emlitem, mert azokval egy idő után nem igen jó kikötni.

Tehát itt, miként láttya, igen kevés a takaros lány, de (…) annyi itt a jordány, mint az egri kantinos kutyájában a bolha, még a fijáker kocsisok is mind azok, pedig az régi igazság, hogy kezikbe sehogy se illik a szijostor. No de girhesek is itt a fijákeres lovak egytül egyig, – akár a hannagy úr kutyája.

Tallózta: Szilvás István