Dr. Juhász Attila Simon: „A díjat én vettem át, de ez csapatmunka”

– Elismerések fémjelzik a megye egyik legdinamikusabban fejlődő településének élén 13 éven át végzett ­polgármesteri tevékenységét. Miként viszonyul a kitüntetéseihez?

– Elsőként a Heves Megyei Közgyűlés által alapított Telekessy István területfejlesztési díjat vehettem át 2014-ben. Később az Idősbarát Polgármester díjat a Nyugdíjasok Heves Megyei Szövetségétől, majd a Klímabarát település elismerést és még egyet 2009-ben, egy oklevelet, amelyet Bölcskei Gusztáv püspök úr, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke „templomépítő” munkánkért adott. Úgy gondolom, bár ezeket az elismeréseket én vettem át, de sokakat illetnek.

– Felsőtárkány az egyik legdinamikusabban fejlődő település a megyében, ­ránézésre is szép, rendezett falu. ­Utcáit, középületeit, intézményeit, költségvetési helyzetét nem érheti kritika. Mi lehet mindennek a titka?

– A Régi idők focijában Minarik Ede már elárulta a titkot: Kell egy csapat! És nálunk ez összeállt. Nagyon büszke vagyok arra, hogy olyan csapatot sikerült összekovácsolni, amely motiválható, magáénak érzi a rábízott feladatokat, hivatástudata van, és emellett keményen dolgozik a közös célokért.

– Ezt a receptet feltehetően nem elég elővenni, meg is kell tudni valósítani. Jól gondoljuk?

– Valóban. Amilyen egyszerűen hangzik a csapat összehozása, ez belülről harcosabb feladat volt. Meg kellett győznöm a kollégáimat, hogy az irányt, amit kijelöltem, összefogással és következetes munkával kell követni, mert csak így érünk célt. Volt, aki ezt megértette, s voltak olyanok is, akiktől el kellett köszönnöm, mert nem egyezett a felfogásunk ebben. Az első két-három év nehéz időszak volt. Több vezetőcserével és átszervezéssel járt, de összeállt az a bizonyos közösség. Hozzáteszem, hogy önmagában a jó csapat, az elkötelezett kollégák csupán feltételei a sikernek, de ehhez még számos egyéb összetevőre is szükség van.

– Hogy látja, melyek ezek a bizonyos összetevők? Ha úgy tetszik: mi az ön vezetői hitvallása?

– Mindenek előtt az átgondolt tervezés, a kreativitás, a bátorság és a türelem. Önmagukban a célok kitűzése csak ahhoz elég, hogy tudjuk, mit szeretnénk elérni. Ám ha nem követjük az utat, és nem ragadjuk meg a kínálkozó lehetőségeket, vagy a sikertelenséget nem minket erősítő próbának, hanem kudarcnak éljük meg, és feladjuk a küzdelmet, akkor soha nem érünk célt. A türelemre pedig azért van szükség, mert látnunk kell azokat a kereteket, melyek között folyamatos munkával, előkészítetten és a megfelelő ütemezéssel tudunk előre haladni.

– Felsőtárkány elmúlt három ciklusban elért eredményei igazolják a vezetői ars poeticáját. Mire jutottak?

– Felmértük, hogy mik a legnagyobb hiányosságok, a legjobban vágyott ­fejlesztési elképzelések, s ezeket prioritásokként kezeltük. Számot vetettünk a lehetőségeinkkel, ezeket állítottuk a másik oldalra. Tudtuk, hogy egy megfelelő költségvetési és intézményi struktúra kialakítása mellett nagy tartalékaink vannak, melyeket önerőként fel tudtunk használni. Így lett általános művelődési központunk, s megmentettük az elnéptelenedéstől és a bezárástól az iskolát. Így lett tájházunk, Széchenyi hidunk és református templomunk. Nyitott szemmel jártunk, a falu és a testület bízott bennem, megragadtuk a kínálkozó lehetőségeket, s bátran belevágtunk. Így épült fel a faluház és így az Európa-szerte ismert, azóta már többször az év szállodájának választott Bambara Hotel. Megújult az egészségház, új óvoda, gyógyszertár épült, elkészült a sportkomplexum, a bölcsőde, a tóparti rendezvénytér, a főtér, az idősek napközi otthona. Gyakorlatilag minden intézményt és középületet felújítottunk, rendbe hoztunk.