-8°
-1°
-6°
2018. 09. 12. 14:57 | otto.tari@mediaworks.hu
A többségnek egy életen át cipelnie kell a bárkát.

Hasonlították már az életet sok mindenhez. Nagy folyóhoz is, amelyben hol az árral szemben úszunk, hol ellene. A kép oly szemléletes, hogy egyszerre kerülhetne a bölcsességek könyvének a címlapjára, meg a frázis- és giccsgyűjtemények borítójára, s mindenki a sajátjának érezhetné, aki fogékony az ilyesmire. Egyebek közt ez a szép a hasonlatokban.

Amúgy pedig sok igazság van a fentiekben. Hisz’ mi más illusztrálhatná jobban a felszínen maradás emberfeletti küzdelmét, mint a folyam, amely zordabb, mint az Ob és az Irtisz együttvéve, félelmetesebb, mint rossz napjaiban a Jenyiszej, és mégis, őseleme nélkül értelmét veszítené az egész?

Nem túl biztatóak a kilátások: a többségnek egy életen át cipelnie kell a bárkát, időnként a mélyben szörnyekkel hadakoznia, ám a nagy víz nélkül sivatag lenne a táj. S a többség megszokja a valóságot, mert mi mást tehetne? Alkalmazkodik, amíg bír: ki a hátára fordulva, ki kutyacsapásokkal, ki csápokat növesztve próbálja beosztani a tüdejének kiporciózott levegőt.

A nagy víznek partja is van, mint valami küzdőpályának. Ott sorakoznak fel a szerencsések, akikre a kibicek, a drukkerek és ellendrukkerek, a mecénások szerepe osztatott. Véleményeznek, tanácsot adnak, utasításokat osztogatnak. Van, akit a zavarosban halászás lehetősége csábít. Néhányuk kezében mentőöv piroslik, mások belesercintenek az egészbe, s mennek is tovább.

Címkék

Hozzászólások