2019. 08. 24. 14:13 | otto.tari@mediaworks.hu
A lényeg alighanem úgyis a szavazat-maximalizálás.

Nemcsak katasztrófaturizmus létezik, hanem a jelek szerint újabban már politikai katasztrófaturizmus is. Különben mi másnak tulajdoníthatnák azt a jelenséget, hogy a választások – legyenek országosak vagy helyhatóságiak – közeledtével némely közéleti szereplők feltűnnek egyes balsors sújtotta térségekben, és kvázi megváltóként osztják az észt, hogy aztán a következő választásokig eltűnjenek, mint Petőfi a ködben?

Főként a baloldali megmondóemberek járják mostanság a vidéket, hogy bedobjanak egy-egy hangulatkeltő témát, lehetőleg a saját tálalásukban. Ha nem lelnek megfelelő helyszínt, vissza-visszatérnek oda, ahol amúgy is tetten érhető a félelem. Jelesül – mint az elmúlt időszakban többször is előfordult – Selypre, ahol az eternitgyár romjai príma kulisszát kínálnak a pánikkeltéshez. Hogy érdemi cselekedetük nincs, mit sem számít, a lényeg alighanem úgyis a szavazatmaximalizálás.

Ám az aggódásuk álságos. Elég, ha felütjük a dokumentumokat, és megnézzük, mely párt jogelődjének idején kezdték el alkalmazni az azbesztet, kik ültek befolyásos helyeken a privatizáció időszakában, kik voltak azok, akik a szocialista kormányok idején, felhatalmazva minden jogszerű lehetőséggel, magas beosztásban tehettek volna igen sokat a bajok megszüntetése érdekében.
Nagyrészt azokkal találkoznánk, akik mostanában a romok közül zúdítják a közvéleményre sirámaikat.

 

Címkék

Hozzászólások