Mi, akik a Csukás István mesehőseivel nőttünk fel, úgy gondoljuk, Süsü mindig is létezett. Hiszen a rózsabimbóvá változni akaró jószívű sárkány már irodalmunk, sőt közösségi tudatunk része, a miénk, közkincs. Nem úgy van. Azok a gyerekek, akik most cseperednek fel, már nem a tévé gyerekműsorain szocializálódtak – vannak szülők, akik tudatosan nem tartanak otthon tévét –, sokféle mesét látnak, sokféle hatás éri őket. Bori és Olívia, két kis barátnőm, akikkel az egri Süsü-előadás szünetében ismerkedtem meg, még soha nem találkoztak a bugyuta, ám nagyszívű zöld behemóttal. Nagycsoportos óvodások, ám kerekedő szemekkel, nem pedig izegve-mozogva nézték végig a kétszer 45 perces mesefolyamot. Elbűvölte őket. Ebben része volt a fegyelmezett és gyerekszívű társulatnak, akik igazi örömből játszottak.
Az egri Gárdonyi Géza Színház február 12-én mutatta be Csukás István népszerű meséjét, a Süsü, a sárkányt, Bergendy István fülbemászó zenéjével, Baráth Zoltán rendezésében. A csaknem négy évtizedes történet és mesehős most is érvényes és vidám: örök emberi értékeket hordoz. Szinte jelképes és többértelmű, hogy az épp e napokban elhunyt 82 éves szerző szinte észrevétlenül ment át a hallhatatlanságba.
A Babszem Jankó Gyermekszínház és a Gárdonyi Géza Színház közös produkciója színpadra alkalmazásában is a házi szerző, Szőke Andrea remekelt. Adva van egy bábfilm, amihez azért nagyszínpadi előzményeket és speciális effektusokat is alkalmazni kell. Szellemes a képmutogatós bevezetés, amiben a szerző színészként, mint íródeák közreműködik. Szellemesek a rajzok Süsü őseiről, megjelenik a huszonnégy, a tizenkét, a hét- és háromfejű Sárkány is, sőt mint szerzetest, azaz barátot, belerajzolták a rendező Baráthot is.
A Süsü, a sárkány egri előadásának egyik jellegzetes pillanata Fotó: Gál Gábor/Heves Megyei Hírlap
Baráth Zoltán, a rendező a békés, ám kiközösített Süsüt szeretné megmutatni, akit a királyfival való találkozása megváltoztat, és aki a történet végén otthonra lel. A rendező jó arányérzékkel építette fel a történetet, gondosan és kiválóan osztotta ki a szerepeket. A címszereplő Balogh András Aase-díjas színművész, akinek ezúttal bábszínészi feladatokat is meg kell oldania: a hatalmas jelmezbe bújva kell énekelni, mozogni és „szemet forgatni”. Kevés színész van, aki az énekes részét is „meg tudja ugrani”, mert a Bergendy-féle dallamok a fülünkben csengenek, ráadásul Bodrogi Gyula Kossuth-díjas, kiváló művészünk orgánumán. Süsü óriási farkával szándékoltan és véletlenül is lever dolgokat, kicsavar farönköt, összedönt házakat, tehát mozgásban is kiszámítottságot, pontosságot igényel a szerep megformálása. Balogh András személyes jellembeli tulajdonságai is megegyeznek a figurával, a szerénység, segítőkészség, jóság és embertársi szeretet mindenképpen.
Radvánszky Szabolcs királyfiként telitalálat, jó humorú alakításával, talpraesettségével méltó társa Süsünek. Sok szellemes karakteralakításnak örülhetünk a gyerekekkel együtt: Csicsörke, Uborka és Pöszméte, azaz Szél Anikó, Dér Gabi és Nagy Fruzsina Lilla hármasa pergő, szellemes jelenetben lendíti előre a történetet. Az unatkozó és didergő király figurája, Sata Árpád, más mesékből is ránk köszön, de a Dadussal, Dimanopulu Afroditéval kiegészülve már új értelmet is nyer. Trunkó és Bunkó – Várhelyi Dénes, Tóth Levente – jól hozzák a kétdarabos ajtónállót, ezzel minden fegyveres testületről való kliséinket is megjelenítve, remek az összjátékuk, és jó a jelmezük is. Tunyogi Péter két szerepben is megjelenik. Főbb alakítása mégis a legendás Sárkányfűárus, a mások bajából hasznot hajtó, ügyeskedő kereskedő, Csukás István zsenijéből kipattant ármánykodó figura, amit Tunyogi maradéktalanul megjelenít. A Jumurdzsákon edződött felnőtt nézőknek ez nem újdonság.
Ivády Erikát ritkán látjuk karakterszerepekben, pedig a Szénégetőné figurájának humorral teli megformálása szinte kiemelkedik az előadásból. Hozzájárulhat ehhez az is, hogy rendezőasszisztensként is követi az előadás minden percét, nagyon képben van. Fehér István szinte már örök kancellár, több ilyen alakítását láthattuk, most is illúziókeltő, jól eltalált a jelmeze. Babócsai Réka, mint szép királylány, méltó párja a királyfinak, aki végül jól megkoreografált párbajban Süsü helyett nyeri el a kezét és a szívét.
A produkció összehangolt csapatmunkájában dicséret illeti a díszlet- (Dósa Csilla) és a jelmeztervezőt (Kovács Tímea), a koreográfust (Kelemen Dorottya) és a korrepetítort (Báder Elemér). Nem kétséges, az egri nagyszínpadi Süsü, a sárkány sok előadást fog megérni, mert minden a helyén van.
