Így nézett ki Lőrinci a múlt században – Fotókkal

Az időutazást 1942-ben kezdjük. Az első képen az akkoriban éppen befejezés előtt álló Mátravidéki Erőmű látható.

Egy évet ugrunk az időben, és már 1943-ban járunk. A felvételen jobbra látható az építés alatt álló Mátravidéki Erőmű, egy másik nézőpontból, de már jóval távolabbról szemrevételezve.

Továbbra is 1943-ban járunk. A helyi munkások a távvezeték oszlop fárasztó és veszélyes alapozási munkálatait végzik az épülő Mátravidéki Erőmű mellett.

Időben továbbra is ugyanott vagyunk, de már egy másik helyszínen. A képen a kőkereszt a Zagyva mellett. A kép előterében egy korabeli gépjármű.

Látkép a várostól észak felé nézve a 40-es évek közepén.

Így nézett ki a petőfibányai drótkötélpálya. 1944-ben járunk.

Három évvel később, 1948-ban járunk. Látkép a várostól kelet felé nézve, előttünk a Zagyva látható.

Ez a felvétel a város déli határánál készült, az 50-es évek környékén.

Petőfi Sándor szobra Lőrinciben, a műalkotásnál fiatalok pózolnak az 50-es évek közepén.

És végül egy nagyobb ugrás az időben, már a 70-es években járunk. A képen a Mátravidéki Erőmű büféhelyisége látható, az asztalokon pedig a kor népszerű italai.

Lőrinci Heves megye nyugati részén fekvő város, a Hatvani járásban. A Lőrinci északi részén fekvő Selyp a város egyik kiemelkedő jelentőségű településrésze.

A Wikipédia adatbázisa szerint a település a bronzkorban lakott hely volt, a hatvani kultúra uralkodott itt. A városban előkerültek továbbá avar, népvándorláskori, majd Árpád-kori leletek is.

1267-ből való a település első említése ecclesia de Laurencio (okleveles forrás)formában. Selyp is ebben az időszakban alakult ki önálló községként. A 14–15. században sok kézen forgott a település. 1544-ben került török kézre, adózás szempontjából a hatvani szandzsákhoz tartozott.

Több birtokosa is volt a falunak a XIV-XV. században, majd később a váradi püspökség tulajdona lett. Selyp puszta önállóan lakott falu volt, a Rátót majd az Ákos nemzetség vagyonát gyarapította. A törökök kiűzése 1685-ben történt a környékről, majd Hatvannal együtt császári kezelésbe került a terület. 1695-ben épült a temploma, amelyet azonban 1773-ban átépítettek. 1730-tól a Grassalkovich család tulajdonába került a település. A 18. század végén központi jelentősége nőtt, sóhivatal létesült itt, valamint Selyp a település részévé vált. Kincstári sóhivatal és sóelosztó működött a településen. A lakosok egy része sófuvarozással foglalkozott, Poroszlóról és Szolnokról hozták ide a sókockákat.

A település fejlődésének alapköve a Pest–Hatvan–Losonc–Besztercebánya vasút 1867-es megnyitása volt. 1881-ben gőzmalom, 1889-ben a Selypi Cukorgyár Rt., 1908-ban a Magyar Vulkánczementgyár jött létre Lőrinciben, de a 20. század elején működött itt kőbánya, erőtakarmánygyár, sajtgyár, téglagyár és cserépkályhagyár is.

1940-ben nagy jelentőségű beruházás készült el, amikor megnyílt a Mátravidéki Erőmű (lásd: fenti képeinken). 1950-es megyerendezés során a korábban Nógrád vármegye Sziráki járásbeli település Heves megye része lett. 1989-ben, illetve 1990-ben a korábbi településrész, Petőfibánya, mint új enklávé község, és a volt társközség, Zagyvaszántó függetlenedett Lőrincitől, amely 1992-ben kapta meg a városi rangot. 1999-ben az erőművet az Magyar Villamos Művek (MVM) tovább bővítette.

2001-ben a település lakosságának 97%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.