interjú

2019.12.15. 20:00

Kovács „Kokó” István: Egerben mindig maradandó emlékeket szereztem

A héten tartotta éves záró vacsoráját az Eger Sikeréért Egyesület. Az eseményre díszvendégként meghívást kapott Kovács István, vagy ahogy egy ország ismeri, Kokó is. Az olimpiai- és világbajnok korábbi ökölvívóval, sokak nagy kedvencével a gálaest előtt beszélgettünk a megyeszékhelyről, a sportról és a régi egri emlékekről.

Tóthpál Zoltán

Kovács István mindig örömmel tér vissza Egerbe Fotó: Huszár Márk/Heves Megyei Hírlap

Fotó: Huszar Mark

- Itt vagyunk az Eger Sikeréért Egyesület év végi záró vacsoráján. Honnan hallott az eseményről és egyáltalán kitől érkezett a meghívás?

- Pár héttel ezelőtt érkezett a megtisztelő felkérés, én pedig egy percig sem hezitáltam, örömmel mondtam igent a meghívásra. Már csak azért is, mert a családunk több szállal kötődik Egerhez. Annak idején bokszolóként nagyon sokat jártam ide, szerepeltem például több Dobó-kupán, sőt még magyar bajnokságon is. A feleségem pedig – aki egyébként egy kiváló maratoni futó – rengeteget edzett és huzamosabb ideig élt is a városban. Úgyhogy nem volt kérdés, örömmel jöttünk ismét vissza Egerbe, hogy egy kicsit felidézzük fiatalkorunkat.

- Szavaiból elég egyértelműen kiderül, hogy Eger kimondottan sokat jelent Önnek. Mi a helyzet általánosságban Heves megyével?

- Az igazat megvallva nem is feltétlenül Heves megye, sokkal inkább Eger jelent sokat számomra. Elvitathatatlan, hogy egy emblematikus városa az országnak, egyebek mellett a történelme, az egri vár, az egri borok, az Egri csillagok vagy a Szépasszony-völgy miatt is. Ha valaki meghallja Eger nevét, akkor azonnal rengeteg emlékkép ugrik be számára a városról. Amikor régebben szórakozni vagy éppen sportolni Egerbe jöttem, mindig nagyon jól éreztem magam és maradandó emlékeket szereztem.

- Sokat változott a város az elmúlt időszakban. Ön is tapasztalta?

- Nemrég egy egészséget népszerűsítő kampány miatt a miniszterelnök feleségével, Lévai Anikóval együtt jártam a városban, és már akkor felfigyeltem a változásokra. Most sajnos este érkeztünk, így nem volt lehetőségünk bejárni a környéket, de azt láttam, hogy az Egert az autópályával összekötő út nagyon jól halad, és ha teljesen elkészül, akkor az biztosan nagy segítség lesz mindenkinek. Nemcsak az egrieknek, de az ország minden pontjáról érkező turisták is boldogak lehetnek, ha gyorsabban juthatnak majd el a településre.

- Ha Kovács Istvánnal beszélgetünk, akkor megkerülhetetlen téma az ökölvívás. Mit gondol a sportág jelenlegi helyzetéről?

- Megmondom őszintén már nincs nagy rálátásom a sportágra, hiszen már lassan hatodik éve teljesen kiléptem a hazai ökölvívásból. Úgy gondolom, hogy nagyon jól is tettem, azóta ugyanis szerintem csak tovább romlott a sportág helyzete hazánkban. Persze a mai napig sokat jelent számomra a boksz, szerencsére azonban most már nincs vele semmi dolgom...

- Mi a helyzet az örök szerelemmel, a labdarúgással és a Ferencvárossal?

- A fociban és a Fradiban sosem csalódik az ember! Már csak azért sem, mert ahogy a régi mondás tartja, „a Ferencváros akkor is nyer, ha éppen kikap.” Szerencsére azonban mostanában ritkán győzik le a csapatunkat, az Üllői útról már nagyon rég vitték el a három pontot a bajnokságban, és úgy gondolom, hogy az Európa-liga-szereplésünk is példaértékű. Nagyon régen volt már ilyen szintű, ilyen jó játékot bemutató csapatunk, amelynek tényleg lehet szurkolni. Bízom benne, hogy ez a tendencia folytatódik, és jövőre egy újabb bajnoki címmel a zsebben, néhány erősítéssel, már a Bajnokok Ligája csoportkörében láthatjuk a csapatot.

Kovács István mindig örömmel tér vissza Egerbe Fotó: Huszár Márk/Heves Megyei Hírlap

- Ha már labdarúgás, akkor mit szól a magyar válogatott szerepléséhez?

- Ez már jóval bonyolultabb kérdés. A sors valamiért mindig azt a furcsa játékot játssza velünk, hogy bár sokszor van esélyünk, a végén csak nem érünk oda. Legutóbb 2016-ban sikerült kijutni egy Európa-bajnokságra, ahol aztán csodaszámba ment, hogy még a csoportkörből is továbbjutott az együttes. Most sajnos úgy érzem, hogy a csapatunk játéka nem túl reményteljes, de persze nem szabad feladni, bízni kell a végsőkig. Ettől függetlenül azt mondom, ez a válogatott nagyon távol áll attól a csapattól, amelyet szeretnének a szurkolók. Nehéz, de meg kell barátkozni a gondolattal, hogy igen messze vagyunk a világ élvonalától.

- Az egri labdarúgásról hallott valamit?

- Bevallom őszintén az egri labdarúgásról nem sokat, annál inkább a vízilabdáról vagy az ökölvívásról. Az tudom, hogy a futballal vannak gondok, viszont a másik két sportág – figyelembe véve a város méreteit is – az egész országban kiemelkedően jól teljesít. Ne felejtsük el, hogy vízilabdában például olimpiai bajnokokat adott Eger az országnak. Szóval nem biztos, hogy pont a labdarúgást kell elképzelni Eger zászlóshajójaként, ha sok más olyan sportág van, amely jóval több örömöt szerez a szurkolóknak és az egrieknek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában