A boconádi művész alkotása nem mindennapi látvány a községben

A 47 éves háromgyermekes Orosz Krisztina egy mosókonyhából kialakított helyiségben mutatta be portálunknak a kisebb, nagyobb méretű olajfestményeit. A kétkezes művész első festményét 2012-ben készítette el akrillal, körülbelül tíz perc alatt. Ezzel a festménnyel az igaz társra vágyást szerette volna megfesteni. Mint mondta, mindig egyedül volt, nem igazán sikerültek a párkapcsolatai.

Az első húsz festményét akrillal festette, majd mikor ajándékba kapott egy olajfestékkészletet, beleszeretett az olajba. A tanév kezdetekor a helyi Szent Gellért Katolikus Általános Iskola Boconádi Tagiskolája számára Szent Gellértről adományozott egy festményt, melyen néhány oda járó diák is szerepel.

Krisztina a kezdetekről elmesélte, kiskora óta mindig szeretett kézzel ­munkálkodni, hímezni, kötni, ragasztgatni, kreatívkodni.

– Ezzel kapcsolatban negatív élményeim voltak az általános iskolában, hiszen a tanárnőm nem hitte el, hogy saját kezűleg készítettem a házi feladatokat. Előfordult olyan is, hogy egyest kaptam ezért. Ez nagyon negatív élmény volt számomra, így 11 éves koromban teljesen elment a kedvem az alkotástól – emlékezett vissza.

Elárulta, 24 évesen Crohn-beteg lett, ami egy autoimmun­ betegség, főként a nyálkahártyákra, vastagbélre, vékonybélre terjed ki.

– Ez eléggé súlyos állapotokat tud okozni, többször műtöttek hashártya-, hasnyálmirigy-gyulladással. A gyógyszerektől tumort is kaptam. Az akkori férjemnek ez sok volt, így elváltam. Ezután műkörmösnek álltam, s elvégeztem egy iskolát. Ebben a szakmában alkothattam, kiélhettem a kreativitásomat – fogalmazott.

Majd Krisztina egy kedves ismerőse javaslatára autodidakta módon festegetni kezdett. Ez sokat segített neki, hiszen akkoriban magányos volt, s a legkisebb fia is súlyos beteg lett.

– Jelenlegi férjem teljes mértékben támogat a festészetben. Ez nagyon sokat jelent lelkileg, szeretek örömet szerezni vele, rengeteg képemet elajándékoztam már – mondta mosolyogva.

A házfestés ötletéről elárulta, nem tetszett neki, hogy olyan seszínű a házuk fala, így elkezdte lefesteni. Olaszországra hajazó tengerpartot, kis szűk utcát, virágokat pingált rá.

– Sajnos még nem jártam a tengernél, pedig nagyon imádom. A ház festésekor az első három órában elsírtam magam a létra tetején, hiszen még sosem dolgoztam falfestékkel. Végül ráéreztem, s tudattalanul egy régi freskófestészeti technikát alkalmaztam, amire utólag jöttem rá – részletezte a művésznő.

Elárulta, nem gondolta ­volna, hogy ennyire tetszik majd az embereknek a műve, azóta folyamatosan felkéréseket kap. Több mint egy éve már nem kedvtelésből alkot, a festészetet ma már a hivatásának érzi. A fővárosban tagja az autodidakta művészek közösségének, s ezáltal évente 3–4-szer időszaki kiállításai vannak a Maconkai Orosz László Galériában, ahol több képet is eladott már.

– Azt tapasztalom, hogy a digitális fejlődéssel háttérbe szorult a festészet. Egy fénykép soha nem él, arra csak egy igazi festmény képes. Nagyon régóta szeretném ­Jézus mennybemenetelét megfesteni, ezt majd akkor valósítom meg, amikor lelkileg, s technikailag is felkészültnek ­érzem rá magam – zárta gondolatait.