2019.05.05. 20:00
Mert itt csak jajgatni tudunk!
Vajon miről írtak egykor a megyénkben megjelent újságok? Mi foglalkoztatta leginkább az akkori olvasókat? Ha választ akar kapni mai kedves lapforgatónk, akkor kérjük, kövesse figyelemmel hetente megjelenő sorozatunkat, amelyben régi lapok írásait idézzük fel.
Forrás: shutterstock
EGRI UJSÁG. MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER: KEDDEN ÉS PÉNTEKEN. 1894. FEBRUÁR 13.
Eger közélete.
Van-e közélet Egerben?
Mielőtt erre a kérdésre választ keresnénk, kutassuk előbb, hogy mi társitja és tartja össze nálunk a különféle társadalmi elemeket.
Hála istennek nem a politika, mert egyetlenegy élő politikai klubbunk sincsen. Talán a tudomány? Ez sem. Nincsenek tudományos köreink, hol az emberi ész termékeit, magasztosabbnál magasztosabb tanokat napirendre tűznék és velük behatóbban foglalkoznának.
Szóval sem politikai, sem tudományos, sem irodalmi életünk nincs, mely össze tartaná társadalmunk különböző rétegeit, hanem igenis vannak e helyett kisebb-nagyobb klikkjeink, melyek a kávéházakban és az egyesületekben intrigálnak, a távollevők családi titkait s egyéb lényegtelen magánügyeit nyilvános szóbeszéd tárgyává teszik... Olyan törekvésekről, melyek a társadalom zömének, a köznépnek biztos megélhetési forrást s így jólétet és megelégedést teremtenének, csak a társaságok „unalmas” emberei beszélnek, kik sohasem tudnak valami érdekes vagy pikáns pletykával előállni. Olyan programelvek pedig, melyek városunk szellemi és anyagi érdekeinek előbbre vitelére szolgálnának, egyáltalán nem kerülnek a fehér asztalokra, mert senki nem törődik velük, sem érzés, sem érdeklődés nincs irántuk.
Miért? Mert mi csak jajgatni tudunk!
De nézzük, milyen a közélet uralkodó eszméi iránt való buzgólkodás városunkban, ha azok minden kimagyarázhatatlan közöny daczára, még is napirendre kerülnek? Erre a válaszunk ugyis csak egyetlen szó lenne: semmi! Milyen üdvös lenne, ha a társadalom is foglalkoznék velök, s ha olyan szövetségünk lenne, mely megvetné a kártya izgalmait, és megteremtené közönségünknél, a fehér asztalok körül is a közszellemet...
Ha ez meg lesz, örökre lehetetlenné fognak válni azok a megrohanások, melyek már annyi üdvös és életbevágó létkérdést tettek tönkre a „sárga ház” zöld asztalainál csupán azért, mert az néhány „döntő” klikknek ugy tetszett!
GYÖNGYÖSI UJSÁG. TÁRSADALMI HETILAP. 1899. JUNIUS 11.
Jótékonyczélú tavaszi ünnepély a Csathó-kertben.
A gyöngyösi jótékony nőegylet 25 éves fennállásának megünneplésére junius 25-én „tavaszi ünnepélyt” rendez, mely olcsó vásárral és mindennemű mulattató előadásokkal lesz összekötve. Kezdete délután 4 órakor. Minden félórában uj előadás!
A vásáron egyébiránt különféle adománytárgyak igen olcsón fognak elárusittatni. Bájos urhölgyek előképeket mutatnak be. Műkedvelő hölgyek és urak szindarabokat adnak elő. Urlovasok és urlovasnők lovasmutatványokban lépnek föl.
Lesz még szépségverseny is, melyen pályázhatik minden hevesmegyei szép leány vagy menyecske. A legszebb nők értékes dijakat fognak kapni. A birálatot pártatlan bizottság ejti meg. Lesznek gyermek előadások is. Magyar tánczok bemutatása. A legjobb tánczos párok dijazva. Lesz virágcsata. Hangverseny, felolvasás, szavalás. Több kitünő dalárda-előadás. Zene! Vonós és fuvó hangszerrel. Katona zene. Lesz árbóczmászás, lepényevés, zsákfutás, sergő, tűzijáték. Az előadások végeztével több helyen táncz. Az ünnepély alatt ételek és italok lesznek kaphatók, az olcsó és jó kiszolgálást Gyöngyös és vidékének legszebb hölgyei fogják teljesiteni.
A választmány minden zsarolást a leghatározottabban eltiltott. Belépti jegy személyenkint 30 kr. Esteli jegy 1 forint.
Dr. Biró Lajosné egyleti elnök,
Somogyi Dezsőné egyleti alelnök.
FRICI. HUMORISZTIKUS HETILAP.
1876. MÁJUS 14.
Adomák. A mostani egri vásáron történt (ha ugyan megtörtént?), hogy egy tréfás ember az utcán egy vak koldúst vett észre, a kit egy vékony zsineggel megkötött, betanitott kutya vezetett.
– A fiatal ember, hogy a járó-kelőket nevetésre inditsa, a zsineget elvágta úgy, hogy a koldús az ebétől elválasztatott. De nem sokáig örülhetett tréfája következményeinek; mert a vaknak hitt koldús felnyitá szemeit, a gunyolódót gallérjánál megragadta, s a nézők nagy hahotája közt jól elpáholta. Ekkor kutyájához visszatért, megköté, behúnyta a szemeit, s mintha semmi sem történt volna, elkezdé ujra énekelni: „Könyörüljetek a szegény világtalan Lázáron; sem égben, sem földön nincsen egy krajcárom!”
Kezdőképünk illusztráció Fotó: Shutterstock
