horgászat

2020.05.18. 20:00

Mindig is a Tisza-tó marad a szíve csücske a csúcstartó egri pecásnak

A megyeszékhelyen és környékén aligha van pecás, aki ne ismerné Salamon Gábort. Az egri horgász az, aki az egerszalóki tavon pár esztendővel ezelőtt csaknem egymázsás harcsát fogott, s tartja ezzel a helyi csúcsot. Gábornak horgászboltja van, és mindenkinek szívesen ad tanácsot, ha a hobbijáról van szó.

Sike Sándor

- Hogyan választotta ezt a hobbit, milyen körülmények között kapott rá pecázásra?

- Gyerekként a Lajosvárosban éltem, itt nőttem fel. Rengeteget bicikliztem, bejártam a várost. Az Eger-patak mellett tekerve a vízben látott halak felébresztették bennem a zsákmányszerző ösztönt. Bármennyire is hihetetlenül hangzik, a családomból soha senki sem horgászott, teljesen egyedül, autodidakta módon tanultam meg halat fogni. Fiatalon apám szinte alig engedett el szórakozni, viszont ha pecázásról volt szó, akkor, ha hajnal háromkor akartam is indulni, rögtön beleegyezett. Már ő is nagyon jól gondolta, hogy milyen irányba kellene terelnie a fiát. Ez annak fényében érdekes, hogy a mai felgyorsult, internetes, mobilos, tabletes világban különösen jó, ha egy kicsit kivisszük a gyerekeket a tó partjára és élőben láthatják a természetet.

- Technikailag hogyan működött mindez, miként sajátította el audidakta módon az alapokat?

- Eleinte egyszer egy méteres emelőhálóval próbáltam „elejteni” a halat, majd apránként áttértem a horgászbotos módszerre. Sosem fogom azokat az éveket elfelejteni! A patakparton szöcskéket, cserebogarakat kergettem, hogy csaliként használjam azokat domolykóra. Medvesajtot vettem a boltban, majd azt gyúrtam a horogra. Cseresznyét haraptam ketté és hasonlók, majd 13 évesen minden segítség nélkül magam kerestem fel az egri horgászegyesületet, hogy vizsgázni szeretnék. Egy héttel később hivatalos ifjúsági engedélyem volt. Ezt követően már tudtam az ostorosi tóra területi engedélyt váltani és újabb horgászfogásokkal ismerkedtem meg. Igaz, eleinte még itt is az úszós módszer dominált, paprikás kenyérrel csalizva.

- Ezzel párhuzamosan azért élte az életét. Ez miként alakult?

- Az általános iskola elvégzése után a Gép- és Műszeripari Szakközépiskolában (jelenleg Wigner) szereztem meg az alapszakmáimat. Technikusi osztályban gépgyártástechnológiát és számítástechnikát tanultam, s emellett több tanfolyamot elvégeztem, számos új szakmát szereztem. Többféle hegesztői, NC, CNC gépkezelői, majd programozótechnológusi bizonyítványt is szereztem. Talán ezek alapozták meg bennem azt, hogy később próbáljak logikát keresni a halfogásban is.

- Talált benne végül?

- Véleményem szerint rengeteg ésszerű dolgot felfedezhetünk a horgászatban, ha ismerjük eléggé a fizikát, a matematikát, a halbiológiát. Vállalkozásunk beindítása előtt az üzletvezetői végzettséget is megszereztem. A boltunkban a mai napig próbálok segíteni a kezdő pecásoknak, igyekszem aprólékosan elmagyarázni mindazt a sok ismeretet, tudást, amit eddig megszereztem. Rettenetesen fontos, hogy olyan tanácsokat adjak mindenkinek, amikkel a legnagyobb eséllyel juthatnak zsákmányhoz. A boltunkban ráadásul ezerszer annyi információ „zúdul” a nyakunkba a horgászoktól, amit szintén újra tudunk hasznosítani.

A nagy horgász még nagyobb fogása egy 75 centiméteres, 6,7 kilogrammos süllő Fotó: MW

- A vérbeli horgász mindenhol szívesen pecázik, de azért biztosan vannak kedvelt helyei. Melyek ezek?

- Minden víznek megvan a saját varázsa, s minden horgász saját véleményt formál a maga igényei szerint. Ha lehet választani, akkor én legszívesebben a nagyobb vízterületekre szeretek járni, mivel ott sokkal nagyobb a kihívás. Mindig is a Tisza-tó lesz a szívem csücske, főleg mert csónakkal is lehet rajta pecázni. Hatalmas varázsa van! Talán a motorosok által mondott szabadság szóval tudnám azt megfogalmazni, amikor a nagy vízen csónakkal szeljük a hullámokat. Egy végigdolgozott hét után, testileg, szellemileg elfáradva egy egész napos vagy estés pecázás elképesztően kitisztítja, felfrissíti az embert. Számtalan alkalommal fordul elő az is, hogy nem a halfogásról szól a horgászat. Egy jó csülkös pacalpörkölt mellett a barátokkal a tóparton néha nem is számít, hogy bedobtunk-e a horgot vagy van-e kapás.

- Említette, hogy senki sem horgászott a családból. Lesz-e, aki követi ebben a hobbijában, szenvedélyében?

- Három fiam van Gábor tizenhat, Hunor kilenc, Bulcsú hétéves. A legnagyobb kivételével a másik kettő alig várja, hogy horgászni menjünk. A szűk családi kör huszonöt tagú, s valamennyien imádják a halételt, de rajtam kívül egyelőre nem horgászik senki. Ezért számomra az is egy kihívás, hogy finom fogásokat készíthessek nekik.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában