Nincs, aki nem bűnös ebben

Az első világháború vége. A németek összeomlása a nyugati fronton 1918. augusztus 8-án következett be, amikor Amiens közelében az angol-amerikai erők átszakították a frontvonalat. A Balkánon a bolgárok kilépésével, az olasz fronton pedig a piavei ellentámadással következett be az osztrák-magyar erők összeomlása. Következtek a fegyverszünetek: 1918. november 3-án, Padovában IV. Károly követei írták alá a fegyvernyugvást, a nyugati fronton pedig november 11-én hajnali 5.30-kor egy vasúti kocsiban, a Compiegne melletti erdőben következett be a német kapituláció. Ezzel aznap délelőtt 11 órakor véget ért a 10 millió halálos áldozattal járó első világháború.

*

GYÖNGYÖSI ÚJSÁG. POLITIKAI HETILAP. 1918. NOVEMBER 17.

Jönnek a katonák.

Az állomáson megpróbálják egy kis parádéval és egy kis szivességgel fogadni őket, de egyikből sem kérnek… Régen volt a virágos hecc, az éljen a háboru, az ünneplő tömeg és sokáig tartott a következmény, a magukra hagyatottság, a nélkülözés, szenvedés, az őrszem rettegése, árvasága. Ne csodálkozzunk hát a tömegtől való huzódásuk felett. Elidegenedtek tőlünk, nem fogadják udvarlásunkat, nem veszik őszintének barátságunkat és visszautasitják kedveskedéseinket.

(…) Mi is történt? Ritka ember, aki mentesiti magát az általános vélemény befolyása alól. A nép háborut akart. Beleszuggerálták ezt a népbe a napilapok. Aztán a nép győzni akart nem ismert és nem ellenséges vérmérsékletü emberek felett. Mikor aztán látta, hogy máról-holnapra néhány szoborba önthető áldozattal ezt nem éri el, sőt a vereségre is van annyi eshetőség, mint a győzelemre, a nép megrettent. Gyorsan megbánta tettét, de nem tudott már visszavonulni. Nincs ember, aki nem bünös ebben, és kevés az olyan, aki meg nem bánta a beugrást.

Végeredményét tekintve a dolognak, katonáink óriási győzelmet arattak. Talán maguk sem tudják, milyent, egyébként nem a kertek alatt huzódnának haza. Ezt a győzelmet itthon aratták. Az ő harcuk eredményezte azt a felfogást, hogy azé a föld, aki dolgozza azt. Az volt a népnek a legnagyobb ellensége, hogy ez eddig nem igy volt. a nép vérével öntözött föld a népé. Ezután a nép maga intézi sorsát a saját földjén és aki akar változtathat a maga szenvedő szolgaságán.

Új világba léptek ütközőkről lelépő katonák! Megismeritek a tulajdon édes érzését. Melytől elzárt titeket a régi poshadt politikai világ. Nem vagytok becsapva katonák, nem a más hazáját, hanem a magatokét őriztétek. Megváltottátok a földet elesett bajtársaitok vérével és szenvedéseitekkel.

Örüljetek neki s fogadjátok jó szivvel, testvéri szeretettel azt a kis ajándékot, mellyel a honi földön fogadnak benneteket.

EGRI UJSÁG. POLITIKAI NAPILAP. 1918. NOVEMBER 15.

Hogyan történik a leszerelés.

Egerben a leszerelés végrehajtása, mint az egri magyar állomásparancsnokság közli, a következőképpen történik: a honvédséghez tartozók az egri magyar (honvéd) kiegészitő parancsnokságnál a Kánitz-laktanyában (a volt lábadozó osztag helyiségében). A 60. gyalogezredhez tartozók pótzászlóalj parancsnokságuknál a Rossztemplom-laktanyában. A különböző fegyvernemek, mint lovasság, tüzérség, műszaki csapatok, valamint minden más volt közös hadseregbeli egyének az egri hadkiegészitő parancsnokságnál, Vásár tér 16. sz. alatt tartoznak leszerelés végett jelentkezni…

HEVESVÁRMEGYEI HIRLAP. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. 1918. JUNIUS 23.

A hadiárvák ügye a képviselőtestületben.

A hadiözvegyek és árvák lelkes pártfogóra találtak dr. Lipcsey Péter közjegyzőben. Már a háboru elején felmerült az a gondolat, tenni kell valamit az apátlanul maradt hadiárvákért, a korán özvegységre jutott anyákért. Igy indult meg dr. Lipcsey kezdeményezésére a gyüjtés s hogy ez nagyobb eredménnyel nem járt, csak annak tudható be, mert ugyanakkor más háborus célra is gyüjtés folyt. (…) A kormány most azt akarja keresztülvinni, hogy minden, a hadiárvák és özvegyek részére gyüjtött összeget bekövetel, mert központositani akarja a segélyezést. Lipcsey dr. szerint ez sérelmes lenne az egriekre és ezért a csütörtöki képviselőtestületi ülésen azt inditványozta: irjanak fel a kormányhoz, hogy a segélyezés maradjon a helyi hatóság kezében, mely a segélyre szorulók viszonyait jobban ismeri.