Nyílást vájtak a fogház falán

EGER. POLITIKAI S VEGYES TARTALMU HETILAP. 1868. JUNIUS 11.

Egervárosi és vidéki hírek.

Többször megróttuk már azon, városunkban divatozó, eléggé el nem kárhoztatható szokást, hogy némely garázdálkodó, többnyire részeg emberek utczáinkon éjjel-nappal, de főleg szombaton, vasárnap és hétfőn éjjel, éktelen orditást s botrányos káromkodást visznek véghez, néha a legtrágárabb dalokat is énekelvén. Ily meggondolatlan emberek a lakosság minden osztályában találkoznak, de leginkább parasztlegények azok, kik a főbb utczákon csoportosan kóborolva, baromi orditozásukkal a békés polgárok nyugalmát zavarni nem átallják. A rend és csend ily botrányos megsértését még egy nomadnépnél sem volna szabad eltürni, annál kevésbé egy 20,000 lakosságu s a „civilisált” czimre igényt tartó városban. Örömmel jelenthetjük, hogy hatóságunk valahára intézkedett ez irányban, dobszó mellett a következő hirdetményt tetetvén közzé: „Sajnosan tapasztalta Eger városa rendőrkapitányi hivatala, miként városunk békét és nyugalmat szerető polgárainak közbotránkozására némely rakonczátlankodók annyira viszik féktelen kicsapongásaikat, hogy még tettlegességekre, ablakok bezúzására is vetemednek.

Ezt tovább türni nem lehetvén, kötelességének érzi e kapitányi hivatal az ily, a város nyugalmát s békéjét megzavaró s a közvagyon biztonságát sem kimélő kicsapongók ellenében szigorubb rendszabályhoz nyulni, s minden botrányok elkövetői ellen tettlegesen hatni. Figyelmeztetnek tehát mindazok, kik vasár- és ünnep-, úgy köznapokon a város területén, de különösen a Széchenyi-utczán, a járókelők botrányára, akár nappal, akár pedig éjjel, féktelen dalokat énekelni, káromkodni, vagy rakoczátlan magaviseletet tanusitani, s egyéb kicsapongásokat merészelnek, hogy a rendőr közegek által, kik arra utasitván, elfogatni, s érdemlett büntetésök elvétele tekintetéből, a város börtönébe kisértetni fognak.

Bizton hiszem, hogy ez eljárástól meg fog kimélni a lakosság érett magaviselete, és hogy a közcsend s rend fentartására a városi tisztelt polgárság segédkezet s támogatást nyujtand. Eger, junius hó 9-én, 1868. Thalabér, r. kapitány.” Reméljük, hogy hatóságunk, ha e rendszabályt közzétette, minden rendelkezésre álló módon s eszközökkel érvényt is fog annak szerezni. Csak pár hétig vitessék keresztül e rendszabályt szigoruan s következetesen, a siker, azt hiszszük, nem fog elmaradni…

EGER ÉS VIDÉKE. HELYI ÉRDEKÜ, TÁRSADALMI, VEGYESTARTALMU HETILAP. 1885. FEBRUÁR 25.

Megyei élet.

Érdekesnek tartjuk megyénkről a következő statisztikai adatot közölni. Megyénkben van két rendezett tanácsu város s öt szolgabirói járás. Eger lakossága 20669, területe katasztrális holdakban 11585; Gyöngyös l. 16061, t. 8533; az egri járás l. 36759, t. 115320; a gyöngyösi járás l. 30038. t. 117121; hatvani járás l. 24039, t. 67445; hevesi járás l. 27616, t. 99101; tiszafüredi járás l. 28072, t. 132594; s a pétervásári járás l. 25166, t. 124498. A megye összes lakossága: 208420, s összes területe 676197 katasztrális hold.

A 30000 frt katonabeszállásolási költségek 1885. évi járandóságából a városok s járások által a fizetés a következő arányban történik: Eger fizet 4130 frt. 70 krt; Gyöngyös: 2905 frt 14 krt; az egri járás: 5106 frt 74 krt; gyöngyösi járás:4787 frt 73 krt; hatvani: 3227 frt 96 krt, hevesi: 3607 frt 11 krt; tiszai 3643 frt 71 krt s végül a mátrai szolgabirói járás 2591 frt 21 krt. – Legtöbbet fizet Eger, s legkevesebbet: 18 frtot Terpes község.

HEVESVÁRMEGYEI HÍRLAP. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP. 1905. ÁPRILIS 18.

Szökési kisérlet.

A hevesi járásbiróság fogházába nem régiben egy czigánykaravánt kisértek be, mely huzamosabb időn át rabolta, lopta a környéket.

Ezóta a karaván még mindig vizsgálati fogságban van. De nem azért czigány a czigány, hogy minden furfangot fel ne használjon ősi szabadsága visza nyerésére… Egy egyszerü lámpa puczoló fával kikezdték az ajtó mellett a fogház falát, hogy az igy támadt nyiláson kinyúlva, kinyithassák az ajtót s elillanhassanak. Azonban az őr észrevette a tervet, megvasalták őket s azóta dupla őrizet alatt állnak.

Ügyességükre érdekes világot vet, hogy a törékeny fadarabbal oly nagy nyilást vájtak egy éjen át a falba, hogy azt kőmivesnek kellett befalaznia több órán át tartó munkával.