Soha nem hagyják el a szűz lobogót

HEVES. Társadalmi és szépirodalmi napilap.

Julius 11-én 1868.

48-asok gyűlése.

Összegyűltek, tanakodtak jó magyarképű derék urak és polgárok, hogy mitévők legyenek hát a honhazával – vagy is inkább annak egy követválasztó kerületével a nagyfügedivel. A polgári kaszinó két ponyvás sátra alatt megcsinálták a nagy szövetséget, hogy nem fogják elhagyni a hevesmegyei szűz lobogót. Az értekezlet különben csodálatosan csöndes volt, csak néha-néha kurjantotta el egy pár jó hazafi, hogy „éljen a haza!”

Petheő László elnöklete alatt jelen voltak összes korifeusaink és notabilitánsaink. Jegyző Bazsó Tivadar dr. volt, aki körülbelül ezeket jegyzette fel a papirosára, amit kiküldött saját tudósítónk a következőkben referál: Pártelnök lett: Petheő László… A kerület minden községéből választottak néhány tagú bizottságot…

Az értekezletet társasebéd követte, amely igen kedélyesen körülbelül 3 óráig tartott. …A sok éljenzésből éppúgy kijutott a hazának, mint a megalakult 48-as pártnak és a kerület új képviselőjének: Nánássy Ödönnek. Aztán lassanként szétoszlott a társaság. A vidéki vendégek igyekeztek hazafelé, a helybeliek pedig hazaszállingóztak saját családi ügyeik szervezésére.

GYÖNGYÖSI UJSÁG.

TÁRSADALMI HETILAP. 1899. MÁJUS 30.

A kápolnai emlékünnep.

A félévszázad előtt Kápolna rónaságain megvivott véres ütközetben a hazáért, a magyar szabadságért elesett hősök emlékezetére ünnepet ült Hevesvármegye kegyelettel visszaemlékező közönséges s a hozzája csatlakozott lelkes magyarság. (…) Ezer és ezer ember foglalta el már kora reggel Kápolna község zászlódiszben állott utczáit és tereit s minden érkező vonat, a község minden utjáról robogó kocsik szinte öntötték a folyton szaporodó sokaságot.

Gyöngyös város is kivette részét vármegyénk hazafias ünnepélyéből. Egy lelkes csoport megjelent az ­Orczy ház előtt és reggel 7 órakor megindult és elvitte hálája elismerése kapcsán koszorúba font virágait, Kápolnára érve minden feltünést kerülve el is helyezte koszorúit az emlékszobron.

(…) Reggel 9 óra 25 perczkor robogott be a gyorsvonat mely Kossuth Ferenczet, ­Ábrányi Emilt, Szederkényi Nándort, Kubik Bélát, Okolicsányi ­Lajost stb. hozta. A vendégeket a rendező bizottság elnöke: Kapácsy Dezső szép beszéddel fogadta, a diszes menet a templomba vonult, ahol Klampaczky Alajos az ősz 48-as honvéd, szihalmi plébános olvasta a gyászmisét melyen az egri dalkör miseénekeivel közreműködött.

Az isteni tisztelet után zászlókkal és zeneszó mellett indult a körmenet a honvédemlékhez. Itt az ünnepélyt az egri dalkör nyitotta meg a „Himnus”-sal. A bevezető beszédet nemes hévvel, fiatalos tűzzel a hevesmegyei honvédegylet elnöke: Horváth József mondta el. Utána Kossuth Ferencz beszélt lelkesen és lelkesitve. (…) Most jött az ünnepély fénypontja: dr. Csillagh Mór ünnepi beszéde. Hatalmas, remek beszéd volt ez. Költői hasonlatokban gazdag, magasan szárnyaló és mégis magyar minden izében, megérthető mindenki által. Elragadtatva hallgatta az ezernyi ember és az elismerés szava röppent el minden ajkról.

(…) Méltó folytatását képezte az ünnepélynek Ábrányi Emil „A kápolnai csatatéren” czimű költeménye. A koszorús költő maga szavalta el remek versét, óriási lelkesedést keltve… Végezetül az egri dalkör a „Szózat”-ot énekelte el szokott bravurral, szépen. Ezután a testületek tették le rövid jelmondataik kiséretében szebbnél-szebb koszorúikat a szobor talapzatához és a szép ünnepély lelkes hangulatban véget ért.

HEVESVÁRMEGYEI HIRLAP. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. 1904. DECZEMBER 25.

Elhunyt szabadságharczos.

Megint kevesebb lett egygyel a dicsőkor megőszült herosainak száma, meghalt nagypusztai Kováts János 48-as honvéd-őrmester, nyugalmazott vasúti raktárnok, csütörtökön reggel 78 éves korában. Az agg szabadságharczos lelkes tagja volt a hevesmegyei 48-as honvédegyletnek. Több éven át pénztárnoka volt bajtársainak s márczius idusán meg halottak napján ő köszönte meg az egylet nevében a polgárság részvételét a hazafias ünnepségen. Szerette, ismerte mindenki az elhunyt 48-ast s tegnap d. u. életben lévő bajtársai és nagyszámu hazafias közönség részvéttel kisérték el utólsó utjára, a temetőbe. „Fájdalmas-Szűz” temetőjében tették örök álomra abba az anyaföldbe, melyen egykoron ő is harczolt s szenvedett.

Tallózta: Szilvás István