Százötven éves lett a Hatvan–Miskolc vasútvonal

A Hatvan–Miskolc–Sátoraljaújhely vasútvonal a MÁV 80-as számú, részben villamosított és részben kétvágányú fővonala, a nemzetközi törzshálózat tagja. A korábban épített Budapest–Hatvan–Salgótarján fővonal hatvani állomásából ágazott ki, és a már meglévő Miskolc-Tiszai pályaudvarba csatlakozott be. Innen párhuzamosan vezetett a Miskolc–Nyíregyháza fővonallal Mezőzomborig, majd észak felé fordulva a Bodrog völgyében Sátoraljaújhelyig. Az átadás évfordulóján túl aktualitást ad a történteknek az is, hogy épp a napokban jelentették be, miszerint – ahogy arról lapunkban beszámoltunk – az országos felújítási program során a hatvani és a füzesabonyi állomást is rendbe teszik. Hatvanban különösen fontos ez, hiszen az ország egyik legjelentősebb csomópontjáról van szó, amelynek az 1950-es években átadott, erősen szocreál stílusú állomásépületére igencsak ráférne a rekonstrukció. Négy irányba – Budapest, Miskolc, Salgótarján s Szolnok – indulnak innen a vonatok.

A vasút iránt érdeklődők számára számos forrás, dokumentum és érdekesség fellelhető az interneten. Ami az említett vasútvonalat illeti, figyelemre méltó, hogy a Hatvan és Salgótarján közötti, napjainkban az előbbinél lényegesen kisebb forgalmat lebonyolítói pályaszakaszt már három évvel korábban, 1867-ben felavatták, mint a Miskolcra vezetőt. A következő években elkezdték a most másfél évszázados szakasz építését is, mivel ekkor a MÁV-nak nem volt saját vonala Miskolcra. 1869–70-ben el is készült a teljes fővonal.

E szakaszon, a Zagyva-­parti város és Vámosgyörk között 1958-ban valósították meg a hézagnélküli vágányépítést. Az 1950-es évek végén pedig elkezdték a villamosítást. A munkálatok elhúzódtak a következő évtized közepéig, így addig gőzösök vontatták a szerelvényeket. A vonal Budapest-Keleti pályaudvar és Hatvan közötti szakaszát 1956-ban, az említett város és Füzesabony közötti részt 1961-ben, míg a Miskolc-Tiszai pályaudvarig vezető pályát 1962-ben villamosították. Azonban hiába építették ki már az 1960-as évek elejére a felsővezetéket a főváros és a borsodi megyeszékhely között, sokáig még gőzmozdonyok pöfögtek, mivel nem állt rendelkezésre a MÁV-nál megfelelő számú villamosmozdony. Ezt orvosolták az 1963-tól nagy számban gyártott és beszerzett ­V43-as villanymozdony-sorozattal. Ezekhez alállomást létesítettek a pályaszakasz három pontján is.

A Miskolcig vivő vonal életében az 1987-ben elvégzett hatvani állomás átépítése hozott fordulatot. Addig a Zagyva-parti város állomásáról a borsodi megyeszékhely felé „kijárni” csak kitérő irányban lehetett. Ekkor ugyanis még a korábban megépített salgótarjáni volt a fővonal. A trianoni határ, valamint a kisebb forgalom nem tette indokolttá, hogy továbbra is a kevésbé iparosított Salgótarján felé lehessen Hatvanon áthaladni, ezért a jóval iparosodottabb Miskolc irányába építették ki az egyenes vonalat. A Heves megyei városban ebben az időben aluljáró és korszerű peronok épültek.

Januárban volt egy súlyos baleset

A vonalon a legtöbb halálos áldozatot követelő baleset 1992. január 7-én történt. Az Atkár és Csány közötti átjáróban a Gyöngyösre tartó autóbusz vezetője figyelmen kívül hagyta a kereszteződés jelzését. Egy tehervonat nagy sebességgel elgázolta az átjáróban lévő buszt, amelynek öt utasa a helyszínen életét vesztette, míg a sofőr a hatvani kórházban hunyt el. A tehervonat első kocsija keresztbe fordult. Egy perc múlva egy Miskolcig közlekedő,118 kilométeres sebességgel haladó gyorsvonat belerohant a keresztbe fordult vasúti kocsiba. A mozdony a saját kereszt- és hossztengelyén keresztül átfordulva visszacsapódott az önállóan haladó személyvagonokba, majd a töltés mellett oldalára dőlve állt meg. A tíz kocsijából hét kisiklott. A mozdonyvezető a roncsok alól kimászva jelentette a kisiklást.