Nem tudtak ellenállni a finomabbnál finomabb sertésételeknek

Ehhez a munkához azért jó magyar pálinka is dukál, enélkül nem nagyon megy. Négy, egyenként nagyjából száznegyven kilós sertést vágtak a ­Sarudi Disznótoroson, amit a település határában lévő farmon tartottak.

Szakember is ­segítette a folyamatot Bakos Gábor hentes személyében, akinek hála, gyorsan ment a munka oroszlán része. Később is fáradhatatlanul kivette részét a feladatokból, s láthattuk, kezében van a szakma. Az asszonyok is korán keltek, hisz’ tennivaló akadt bőven. Hozzá is láttak a munkának, hogy a finomabbnál finomabb sertésételek elkészüljenek addigra, mire jön a vendégsereg, ugyanis rengetegen érkeztek a rendezvényre.

Legelőször mindig a sült, hagymás vér készül. Erről általában megoszlanak a vélemények, ki szereti, ki nem. Egy biztos, Sarudon szépen fogyott. Disznóvágáskor itt persze nem áll meg az ételek sora, s a lényeg épp az, hogy a lehető legjobban hasznosítsák a sertést. Annyi minden készült, hogy a terített asztalokon roskadásig voltak a különféle disznóságok, lehetett válogatni. Nem elfelejtve, desszert is volt bőven, amit a helybeliek otthon készítettek, s az igazán jó házi süteményeknek bizony nincs párja.

Mindent megkóstoltunk amit tudtunk, mert ellen lehet állni az ilyen ételeknek, csak nem érdemes. A töpörtyű például kifejezetten omlós volt, s kicsit ropogós is a bőrétől. Van ahol szoktak, itt azonban nem tettek hozzá tejet, hiszen hamarabb megromlik. Megízlelhettük a sült kolbászt, a májas hurkát, az abárolt szalonnát, s ez utóbbi olyan puha volt, hogy elolvadt a szánkban. Szó szerint. Mindezekhez persze savanyúság, s kenyér is dukál, így esik jól igazán.

– Ilyenkor amúgy is minden finomabb, hiszen frissen készülnek, és ezt bizony érezni az ételeken – fogalmazott a település vezetője, Tilcsik István, aki később még arról is gondoskodott, hogy a jó ebédhez nóta is szóljon. Harmonikázott és énekelt, melyben segítségére voltak a helyi nyugdíjasok is.

Közben serénykedtek is még néhányan, hiszen ­például a cigánykáposzta mellett ott kell állni, s az még akkor rotyogott. Toros káposztára hasonlít, de Lakatos Károlyné Erika elmondta, ők paradicsomot is tesznek hozzá, ettől kicsit élénkebb színe is lesz. Negyven kiló húsból készült, ugyanennyi káposztával. Még kavargatni sem lehetett egyszerű, hogy le ne égjen.

Arrébb sétálva már a hurkatöltést figyelhettük meg. Nem először látok ilyet, de azt általában nem hentes készítette. Gyors, egyszerűnek tűnő mozdulatokkal ­töltötte, majd tekerte meg a hurkát Bakos Gábor. Jóllehet, közel harminc éve végzi ezt a munkát­.

Jó hangulat volt, s nem csak azért, mert mindenki jóllakott, össznépi mulatság volt ez, ami éjszakába nyúlt. Tilcsik István később azt is elmondta, a rengeteg ételből későbbre is marad bőven, amit az adventi ünnepségeken résztevőknek kínálnak majd, egészen karácsonyig.

Berecz Renáta