Vidéki sorsok a kommunizmusból: dúlt az istentelen rendszer

A Zagyva-parti városban gyakorolta a mesterségét két hentes-mészáros. Balázs Jenő Pál Újhatvanban, a Bajcsy és a Balassi út sarokházában, ahol most a ruhás bolt van, míg Muzsik János családjáé volt a Mátra borozó helyén üzemelt vendéglő. Balázs és Muzsik barátok voltak. Együtt szedték fel a fagyos Zagyva jegét, hogy nyáron se legyen üres a jégverem. Kora hajnalban együtt indultak a nógrádi vásárokba virslit és lacipecsenyét árusítani. A marhát meg lábon hajtották haza a nem túl közeli Jászfényszaruról, hogy kimérjék a húsát.

Azt azonban sosem gondolták volna, hogy 1950-ben hirtelen beüt a teljes csőd. Értük jött a hírhedt fekete autó, hogy mindkettőjüket bevigye Egerbe. Nem nyomoztak utánuk, az ítélet is elmaradt. Agyba-főbe ütötték-verték őket. Balázs mindkét világháborút túlélte, érmeket és kereszteket tűztek a mellére, s a haza hősi szolgálatáért talán mégiscsak joggal várhatott volna verés helyett elismerést. Aztán kiderült, hogy feketevágással gyanúsították meg őket, védekezésre nem volt lehetőségük. Csak sokára térhettek haza. Muzsik János lesántult, Balázs Jenő Pál szíve és tüdeje bánta a kínzásokat.

Otthonukban holmijukat szétkapkodták, boltjukat bezárták. Balázsnak csak egy fából készült hűtője és egy mérlege maradt. Árvaságra jutott unokáját ezért a Dél-Dunántúlra vitette, ahol örökbe fogadták. Maga Balázs Jenő Pál pedig már betegen, a hatvanadik évét taposva volt kénytelen beállni az erőműhöz csilletologatónak. Már-már kiheverte a háborús és ötvenes évek megpróbáltatásait, amikor letaglózta az eminens unokájától kapott hír. „E”, mint „egyéb” kartonbejegyzése láttán az egyetemi felvételibizottság eltanácsolta, mondván: „Hogy mert a színünk elé lépni az E-minősítéssel?” Balázs Jenő Pál hentes-mészárost szélütés érte, amibe belehalt. Sem neki, sem a barátjának, Muzsik Jánosnak nem sikerült megélnie, hogy a történelem margójáról felkerülhessenek az áldozatok tablójára.

Boldogon élt a Futó és a Fülöp család. Sorsuk akkor fonódott össze, amikor a tizennyolc éves Futó Mancika férjhez ment a hat évvel idősebb Fülöp Jánoshoz. Házat építettek maguknak szülőfalujukban. Sokat görnyedeztek a feketeföldön, lassan, de gyarapodtak. Már jóval 1956 után jártak a balsorsú magyar évek, amikor üzenetet kaptak Kemencéről: „Gyertek gyorsan! Lajos már a halálán van!” Mancikáéknak már megvolt a motorbiciklijük, felpattantak rá, és elrobogtak a Pest megyei faluba.

Ott lakott Mancika nagynénje, Ilona néni meg a férje-ura. Jól elvoltak, bár nem született gyerekük. Ezért aztán örökbe fogadták Mancika húgát, Icut, és azt ígérték neki, hogy majd mindenüket ráhagyják. Így nem csoda, hogy Icu kapva-kapott a lehetőségen, hiszen az ő boldogi élete semmi jóval nem kecsegtette. Édesapjuk, Futó Ferenc megsebesült a Don-kanyarnál, és megbetegedett maláriában. Öt gyerekük gondja egyszerre az anya, Margit asszony nyakába szakadt. Megváltás volt Icu kirepülése. Icu meg férjhez ment Kemencén.

Férje, Fekete Lajos a helyi tanácsnál dolgozott, egy kis irodában. Néhanap felült a hajnali pesti buszra, hogy részt vegyen valami gyűlésfélén. Amúgy meg templomba járt a család, a katolikus vallást gyakorolták. Hanem egyszer csak végzet-sistergős villám csapott a kemencei hétköznapokba. Először elvitték a kispapot, azóta sem tudni: kik, és hová. A kántor lelt rá a felszakított ajtójú paplakra és az udvaron oldalára döntött kismotorra. Azután kapcsolták le Fekete Lajost a hajnali buszon. Csak késő este került vissza, és kidobták a házuk előtt lévő árokba. Az ávósok úgy agyonverték, hogy mukkanni sem bírt. Arra járt valaki, és ő szólt be a házba, hogy a Lajos nyöszörög odakint. Odamotoroztak hát Mancikáék, amint megjött az üzenet. A sógor csak feküdt az ágyon, magatehetetlenül. Csak sóhajtozott, fájt minden porcikája. Néhány házzal odébb lakott a faluorvos, jött minden nap, hogy beinjekciózza a nagybeteget. Icunak azonban odasúgta: „Belőle már sohasem lesz újra férfiember!”

Úgy is lett. Pár hét múlva belehalt a brutális kínzásba. Soha, senki nem mondta meg, hogy mit róttak fel Fekete Lajos bűnéül. Nem volt párttag. Igaz, a szüleit kilakoltatták a kuláklistán való szereplésük miatt. Tragikus sorsa hosszú árnyat vetett: Icu, a felesége már sosem ment újra férjhez. Irén lánya tanítónő lett Egerben, Zoltán fia vízvezeték-szerelő Kemencén. Mancikáék később beköltöztek Hatvanba. Az Árpád úti ház kertjében fóliáztak, de amikor Mancika férje, János meghalt, ő beköltözött a Grassalkovich úti szalagházba. Két lánya van: Margit és Katalin.

Mancika néni egy ideje már a hatvani kórház ápolási osztályán fekszik, ahol csak járókerettel tud közlekedni a folyosókon. Nyolcvannégy éves.