Visszaveszi az egykori bányától a Bélkőt a természet

Tizennyolc éve fejezték be a bányászatot a Bélkőn, s idén múlt egy évtizede, hogy természetvédelmi területté nyilvánították a hegy 550 méter fölé magasodó részét. A Bélkő Tanösvénynek tizenöt éves múltja van. Ekkor fejezték be nagyjából a terület rekultivációját.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szerint a Bélkő természeti értékeit tekintve is a Bükk hegység az egyik legértékesebb bérce annak ellenére, hogy arculatát a bányászat jelentősen átalakította. Az elmúlt tizenöt évben viszont már a természet folyamatai érvényesültek a hegyen, kis emberi segítséggel.

Pongrácz Ádám, a BNPI természetvédelmi őr munkatársa szerint a korábban csak a bánya peremein túlélt fokozottan védett növényfajok, mint a szirti pereszlény és a korai szegfű számára új élőhelyek keletkeztek. Ezek állománya másfél évtized alatt megsokszorozódott, a korai szegfű egyedeinek száma 390-ről több mint háromezerre emelkedett.

Az új élőhelyek azonban nemcsak a védett növényeknek, hanem más pionír és invazív növényfajoknak is megfelelőek. Elkezdődött az egykor kopár felszín természetes benövényesedése. A legnagyobb számban és területen a gyepalkotó csenkesz fajok jelentek meg, a fás szárúak közül pedig a rezgőnyár és a kecskefűz. Megtelepedtek és egyre nagyobb helyet foglalnak az idegen honos fenyőfajok (luc, fekete, erdei), az őshonos, gyakran védett, vagy fokozottan védett fajokat szorítják ki természetes élőhelyeikről. Elfoglalják a ritka, védendő társulások helyét is, főleg a különböző típusú gyepeket, nyílt sziklás felszíneket. A fenyők terjedése a szél segítségével – akár igen nagy távolságról – idesodort magoknak köszönhető.

A folyamat visszafordítására több száz kis méretű fenyőt mechanikus úton kivágással, kihúzással távolított el a nemzeti park őrszolgálata. Ezzel hosszabb távon biztosítható, hogy ezek térnyerése ne veszélyeztesse a ritka és védett fajok állományát és azok élőhelyeit.

Sajnálatos módon más invazív fajok is megtelepedtek a bércen, mint a kanadai aranyvessző. Ennek a visszaszorítása és irtása szintén mechanikus úton évente több alkalommal történik, így térhódítása jelentősen visszaesett. Ma már csak a hegyre vezető út mentén található kis számban a védett területen. Az utak mentén főleg a gépjárművek miatt terjednek.

A korábbi esztendők munkájának köszönhetően a rendkívül agresszív, eddig csak egy helyen megjelent bálványfa is teljesen eltűnt a Bélkő területéről. Pongrácz Ádám szerint látszik, hogy a védett területek, köztük a Bélkő élővilágának védelme, megőrzése nem képzelhető el az idegenhonos és az invazív fajok elleni folyamatos küzdelem nélkül.

Elkezdődött az egykor kopár felszín természetes benövényesedése Fotó: Tóth Balázs

Károkat inkább a muflonok okoznak

A Bélkő különlegessége a hegy északi és déli letörésén jelen lévő eltérő fauna. Pongrácz Ádám elmondta, északon a Kárpátok jellegzetes világa, míg a déli, napsütötte oldalon mediterrán, a Dinári hegységre jellemző flóra és fauna fedezhető fel. Ilyen egy helyen az egész Északi-középhegységben nincs.

A Bélkőt forgalmas időszakokban naponta 100–200 turista is felkeresi, de ők elsősorban a kitaposott utakat használják. Károkat a tapasztalatok szerint inkább a muflonok okoznak, amelyek a megközelíthetetlen helyeket szeretik.

A védett területen kívül sok az invazív növényfaj, ezek visszatelepülnének, így minden évben foglalkozni kell a védett területekről való eltávolításukkal.