Volt izgalom az országos vércsapa versenysorozat első szilvásváradi rendezvényén

Egy tucat vadászkutya és gazdája sorakozott fel a verseny hivatalos megnyitóján a Szalajka-völgyben vasárnap délelőtt. Az időjárás ugyan kedvező volt, ám a versenybírók gondoskodtak arról, hogy a feladat teljesítése közben alaposan megizzadjanak a négylábú kedvenceiket irányító versenyzők. Ami az ebeknek az ösztöneikben van, követni a megsebzett vad vérnyomát, az gazdáiknak bizony a hegyre fel és a hegyről lejutás kemény próbája volt.

A sorsolást követően munkatársaink az egyes sorszámot húzott páros (kutya és gazdája) nyomába eredtek és volt mit kapaszkodni a mintegy háromnegyed órás keresés idején. A Csepel szigetről érkezett Üveges György szálkás szőrű tacskójával követte a vérnyomot, mi pedig az úgynevezett koszorúban (kísérők) őket. Végül egy patak medrében megtalálták a sebzett vadat imitáló valódi őzfejet. A tacskónak ez a negyedik versenye volt és derekasan helyt állt. Üveges úr szerint ez a terep most az átlagostól keményebb volt.

A verseny helyszínén találkoztunk érdekes párosokkal is. Jancsó Julianna például egy szibériai lajkával vágott neki a vad megkeresésének. Szerinte vércsapára ritkán használják ezt a fajtát, inkább a vad hajtására alkalmasak, kint Oroszországban pedig mindenes kutya. A Magyaralmásról érkezett Kormos Adrienn egy 11 hónapos weimari vizsla szukával versenyzett. Elmondása szerint a kutya nagyon fiatal még, de nem lehet elég korán kezdeni. Ez volt az első vércsapája a vizslának.