Kultúra

2008.01.28. 14:41

Jordán Tamás: Katasztrofális a vidéki színházak helyzete

Jordán Tamással a gyöngyösi Liberális Klubban beszélgettünk a színjátszás múltjáról és jövőjéről.

Juhász Marianna

[caption id="" align="alignleft" width="123"] Jordán Tamás: Tetszik, amit Csizmadia csinál. Mert szárnyal
[/caption]

- Viharosan indult a budapesti Nemzeti Színház élete. Hogyan ítéli meg az elmúlt öt évet?

- A kezdést valóban némi politikai és szakmai zűrzavar vette körül, de ezt hamar sikerült konszolidálni. A politikának egy idő után már nem volt érdekes, a szakma pedig elfogadott. Ez annak is köszönhető, hogy sikerült egy nagyon jó csapatot összeválogatni, ami Törőcsik Marival, Garas Dezsővel, Molnár Piroskával, Básti Julival, Kulka Jánossal, Bodrogi Gyulával kezdődik és Csankó Zoltánnal, Hevér Gáborral, Schell Judittal, Stohl Andrással és Trokán Péterrel folytatódik. De még sorolhatnám a neveket. Ilyen erős társulat sehol máshol nincs. Az összetétel szinte alig változott, még a kellékesek, a világítósok és a díszletesek is ugyan azok, mint akikkel 2003-ban kezdtünk. A Nemzetivel kapcsolatban azért van hiányérzetem is. A pályázatomban megjelölt agorát, fórumot nem sikerült megvalósítani.

- Mi a véleménye utódjáról, Alföldi Róbertről?
- Ő az egyik legtehetségesebb rendező. Ahhoz a fiatal korosztályhoz tartozik, akik meg akarják újítani a magyar színjátszást. Robi ennek az élharcosa. Neki egy olyan új arculatot kell megteremtenie, ami ötvözi a közönség által szeretett hagyományos színházat és a modern, merészen kísérletező színjátszást. Ennek egy veszélye lehet - amit ő biztosan ki tud küszöbölni - hogy esténként így is be tud-e majd hatszáz nézőt csábítani a színházba.

- Ön most dolgozik a szombathelyi színház megalapításán. Hogyan látja a vidéki teátrumok sorsát?

- Katasztrofális, mert az elvonások miatt nagy bajban vannak. Emiatt sokan a működőképesség határára sodródtak. Az alacsony fizetésekkel elkergetik a vidéki színházakból a színészeket. A hatvanas években minden más volt. Akkor még nem voltak nagy társadalmi különbségek, csak egymással törődtünk, igazi műhelymunka folyt. Ma már megszűnnek az alkotó közösségek. Az egri színházat azonban nagyon szeretem. Tetszik, amit Csizmadia Tibor csinál, mert szárnyal. Bár egyszer ennek is vége kell, hogy szakadjon.

- Hogyan szeretné a leendő szombathelyi színházat érdekessé tenni a közönség számára?

- Meghökkentő kezdeményezésekkel, újdonságokkal, egy kis rafinériával ismét érdekesebbé lehetne tenni a színházat. Például ha megengedjük, hogy betekintsenek a kulisszák mögé. Én olyan olvasópróbákat is tervezek, ahová a kíváncsiskodó nézők is eljöhetnek. Ők is megkapnák a szöveget, és esetleg hozzá is szólhatnának a munkához, megoszthatnák velünk az ötleteiket. De ugyanilyen fontos számomra egy olyan fórumnak a megteremtése, ahol szakmai témákról beszélgethetnénk, vitázhatnánk.

- Esetleg már ki is szemelte azt a társaságot, amellyel dolgozni szeretne majd vidéken?
- A társulat összeállítását februárra ígértem, de az biztos, hogy minden szerepkörre, drámához, operetthez szükség lesz színészekre.

- Miért éppen Szombathelyen szeretné az álmait megvalósítani?
- Mert egy olyan városba szerettem volna menni, ahol még nem volt színház, ahol mindezt én hozhatom létre.

Ezek is érdekelhetik