Kultúra

2010.03.14. 16:45

Bozó Andrea Jászai-díjas

Hiller István oktatási és kulturális miniszter kiemelkedő színművészeti és színháztudományi tevékenységéért Jászai Mari-díjat adományozott Bozó Andreának, a Gárdonyi Géza Színház színművészének.

HEOL

- Leírhatatlan érzés volt, amikor megtudtam, hogy megkapom a díjat. Azért is jelent sokat számomra, mert ez egy olyan szakmai elismerés, amire titkon talán minden színész vágyik. Én nagyon boldog vagyok, hogy megkaptam. Úgy tudom, hogy egy 11 fős – kritikus, rendező, színész és más színházi szakemberből álló kuratórium- dönt az odaítéléséről.

- Számba vetted milyen alakításokért kaphattad?

- Az elmúlt években sok mindent játszottam. Különböző rendezőkkel, sokféle karaktert. De szerintem az is fontos, hogy hol dolgozol. Hogy olyan társulathoz tartozol, ahol minőségi munka folyik, és ezt a szakma is látja, sőt odafigyel minden rezdülésére. Sokan mondják, hogy az egri az ország egyik legjobb színháza. De már a kezdetek, a Merlin Színház is fontos állomás volt az életemben, ahol Jordán Tamás és Lázár Kati vett a szárnyai alá. A Petra von Kant keserű könnyei című előadásunk után több szakmai elismerést kaptam. Az egri előadások közül meghatározó volt azt hiszem A száz év magány, a Galambok, az Éjjeli menedékhely, A hülyéje, A tél meséje, a Fekete Péter az Emésztő tűz vagy Az állhatatlan. A HírlapSzínházban is annyi mindent kipróbálhattam! Ez szinten tartja a színészt, megmozgat, sok újat fedeztem fel magamban. Nagyon jó tréning, ami beépül a későbbi szerepeimbe.

[caption id="" align="alignleft" width="350"] Bozó Andrea: A díj erőt is ad. Fotó: Gál Gábor
[/caption]

- Számítasz a Jászai-díj miatt arra, hogy Rád irányul majd egyfajta kiemelt figyelem?

- Inkább felelősséget jelent, nemcsak azért, mert ezután kiírják a nevem mellé. Hanem azért is mert, ahogy telnek az évek, az ember egyre jobban átéli annak a súlyát, hogy kiáll a színpadra. Én nagyon kétkedő, magammal küzdő színész vagyok. Így a Jászai-díj erőt is ad.

Olyan ez, mint egy álom beteljesedése. Igazolása annak, hogy jó úton haladok. Amikor kislánykoromban arra gondoltam, hogy színésznő leszek, elérhetetlen vágynak tűnt. Attól, hogy nem a színművészeti főiskolára jártam, úgy éreztem, duplán kell bizonyítanom, hogy jogosítványom van erre a pályára. De én választottam a Merlint, mert hittem abban,amit Jordán Tamás a színházról,színészetről gondol. Úgy éreztem, ez az én utam. A mai napig hálás vagyok azoknak a rendezőknek, akik hittek és hisznek bennem.

- Hogy fogadták a kollégák? Mit szólt a fiad, Benedek?

- Mesélte, most tanulták nyelvtanórán, hogy kell leírni a Jászai-díjat. Mondta, nehogy azt higgyem, hogy nem tudja, milyen nagy dolog ez. És hogy, nagyon büszke rám. Igazából eddig nem is mondtam senkinek. Attól féltem, ahogy kimondom, elillan…

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!