Élni akart, visszajött Törőcsik Mari

– Ők tényleg családi ismerőseim, a nagymamájuk volt az én második, fogadott anyukám kisgyermekkoromban. Ő volt az Édi, így hívtam, mert tényleg nagyon közel álltunk egymáshoz. Ez a város pedig valóban a szívemhez tartozik, hiszen az ifjúságomat idézi, iskolába is ide jártam az Angolkisasszonyokhoz. 

[caption id="" align="alignleft" width="350"] Törőcsik Mari családi ismerősökkel az egri kis Dobó téren. Vigyáztak rá az égiek. Fotó: Lénárt Márton
[/caption]

– Tavalyelőtt ősszel komoly rosszulléttel került kórházba, ahol napokig küzdöttek az életéért. Egy ország figyelte a híreket, amikor a keringése összeomlott és kómába esett. Napokig gépek segítették szervezetének működését, de visszatért, meggyógyult...
– Igen, élni akartam és visszajöttem. Vigyáztak rám az égiek is. Bár teljesen azért nem vagyok a régi, s a kezemet már nem tudom úgy mozgatni, mint korábban. De hát 75 évesen az ember ennek is tud örülni.

– Mikor lép újra színpadra?
– Most Kárpátaljára megyünk, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházba, Trill Zsoltékhoz vendégszerepelni a kaposvári Csiky Gergely Színház produkciójával, Marguerite Duras „Naphosszat a fákon” című színművével.