2010.11.22. 10:25
Závada: nem vagyok kétségbeesve
Középiskolások érettségi tételeit hozza el Egerbe a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár. A legutóbbi író-olvasó találkozó vendége Závada Pál volt. Az íróval a találkozó előtt beszélgettünk.
Fotós:
– Egy író számára mennyire kellemes teher a személyes találkozás a fiatal, érettségi előtt álló olvasóközönségével?
– Mindenhova megpróbálok eljutni, ha hívnak. Ha tanárok hívnak fiatalokhoz, az külön öröm számomra. Ami a regényeket illeti, ez a korosztály az, akiket meg lehet próbálni így is olvasásra csábítani. Nekem az a benyomásom, hogy azzal nem megyünk semmire, ha korholjuk a fiatalságot, hogy keveset vagy alig olvasnak. Azt hiszem, ha az író megpróbál élményszerűen beszélni olvasmányairól és mások műveiről, akkor talán képes kedvet csinálni a fiatalok számára is ehhez a világhoz. De meghatározó lehet – több más mellett – a pedagógus is. Főleg akkor, ha olyan ambiciózus, mint az egri Molnár Ferenc, akinek voltam már vendége saját szalonjában is.
[caption id="" align="aligncenter" width="344"] Závada Pál számára külön öröm, ha tanárok hívják el fiatalokhoz. Fotó: Lénárt Márton
[/caption]
– Az írók azt érzékelik, hogy kevesebbet olvasnak a fiatalok?
– Egyáltalán nem vagyok kétségbeesve. Inkább azt veszem észre, hogy változnak az irodalommal, az olvasással való találkozások formái. Jobban ki kell tapasztalnunk, hogy merre járnak a fiatalok, milyen csatornán lehet eljutni hozzájuk. Szerintem most is van épp annyi érdeklődés, mint régebben, és nem hiszem, hogy ez csak az értéktelen, a silány iránti kíváncsiság volna. Az újra, a kreatívra a mai fiatalság is érzékeny és nyitott.
– Nemrég jelent meg egy kötete „33 szlovák népmese” címmel. Érdekes, hogy ezekben a szlovák területen gyűjtött mesékben mennyi számunkra is ismerős történet és figura található.
– A szlovák és a magyar hagyomány ezen a téren is összefonódik. A történelem és a földrajzi közelség miatt is rengeteg szál egyezhet. Szerintem ez a két mesekincs áll legközelebb egymáshoz Közép-Európában. Ennek ellenére Magyarországon a szlovák kultúra eléggé idegen, nem beszélve a két ország vezetői közötti viszonyról.
– Több társával együtt nemrég kilépett a Kossuth- és Széchenyi-díj Irodalmi Albizottságából. Miért?
– Nem akartunk belebocsátkozni olyan alkudozásokba, amelyekből csak rosszul jöhettünk volna ki. Nem látszanak a továbbiakban az autonóm döntéshozatal feltételei. Ez a kilépés bizonyos kormányzati lépések elleni tiltakozás is.