Kultúra

2010.12.20. 16:43

Egri üzenet a borospalackokban

December 29-én nyílik meg a X. Egri Borszalon a Hotel Eger&Parkban. A kiállítók egyike dr. Lőrincz György, akit tavaly az „Év bortermelőjének” választott meg a szakma. A rendezvény apropóján filozófiájáról, és az Egri Borvidék előtt álló kihívásokról beszélgettünk vele.

Kühne Gábor


–  Hagyományosan Eger egyik legjelentősebb rendezvénye a Borszalon, sőt, ilyen jellegű év végi program országos viszonylatban is ritkaságszámba megy. A Borszalon pedig szinte elképzelhetetlen a St. Andrea pincészet jelenléte nélkül.
– Az Egri Borszalon nem pusztán egy bemutató, a közösségi összefogás szép példája is egyben, amiben örömmel veszünk részt. Különleges, bensőséges, ünnepi hangulata van, s egyúttal olyan lehetőség, ahol megmutathatjuk magunkat, az egri termőhelyeket, borkészítési filozófiánkat, ahol mi magunk erősíthetjük az egri borokról alkotott kedvező véleményeket. Természetesen a St. Andrea pincészet is jelen lesz, és ezúttal is a legerősebb borainkra fókuszálunk. Ezek egyike a 2008-as Örökké, amely legutóbb Hollandiában elnyerte a „Prix de Sommelies” díjat, azaz a legjobb gasztronómiai fehérbornak járó elismerést, ugyanakkor egyetlen egri fehérborként beválogatták a brüsszeli magyar „borkülönítménybe” is. Két nagyon sajátos 2008-as vörösbort is bemutatunk: az egyik a Hangács-dűlőből származó Egri Bikavérünk, a másik a St. Andrea birtok kiemelt válogatása, a Merengő Egri Bikavér Superior. Ez utóbbi nagyon komoly nemzetközi sikert ért el, hiszen az „Év vörösbora” lett Hollandiában. Talán ebből is látszik, hogy igyekszünk a legszebb eredményeket elért, illetve a legerősebb üzenetet hordozó borainkat megmutatni a Borszalonon.

– A város több, országos viszonylatban is jelentős borászati, borgasztronómiai rendezvénnyel büszkélkedhet: a Borszalon mellett elég csak a Bikavér-ünnepre és a Bormustrára gondolni. Ugyanakkor a kínálat nem igazán bővült az utóbbi időben, noha – mondják sokan – Eger, az Egri Borvidék adottságai ennél több lehetőséget hordoznak. Ön miként vélekedik erről?
– Magam is így vélem. A külföldi példák azt mutatják, hogy nekünk is lendületet kellene vennünk. A szlogenünk „Eger a borok városa” – a tartalomnak pedig lépten-nyomon vissza kéne köszönnie, különösen hogy idén ünnepeltük Egerben a bor évét. Burgundiában az éves rendezvénynaptárat böngészve összesen 89 eseményt, programot számoltam össze. Ha az Egri Borvidék is határozott üzenetet szeretne eljuttatni a fogyasztókhoz, akkor tovább kell lépnünk, tovább kell fejlődnünk. Szerencsére úgy tapasztalom, erre a termelői oldalon is lenne fogadókészség.

– Éppen egy éve Önt választották meg az „Év bortermelőjének”. A legjelentősebb hazai szakmai elismerés birtokosaként hogyan élte meg az elmúlt évet? Mennyiben változtatta meg az Ön, illetve a birtok életét?
– Nagyon jó szájízzel gondolok vissza erre az évre. Rengeteg meghívást kaptam, ami kedves terhet jelentett számomra, hiszen nemcsak a St. Andrea birtokot képviselem, hanem tiszta szívvel az egri bor ügyét is. Amióta megkaptam az elismerést, sokkal több emberhez tudtam eljuttatni az egri bort, mint korábbi években. Erre a borvidék, illetve az ágazat pozícióinak, versenyképességének javítása érdekében is nagyon nagy szükség van. Nagyon jó lenne, ha a következő években az egri bor tiszta és utánozhatatlan megfogalmazása tovább mélyítené a fogyasztókban az élményt. Ez természetesen elsősorban rajtunk, azaz a borvidék szereplőin múlik. El kell fogadnunk és meg kell értenünk, hogy a magyar borágazat és az Egri Borvidék napjainkban egy olyan mérföldkőhöz érkezett, amitől nagyon körültekintő döntésekkel kell kikövezni az utat, hogy stabilan vezessen az önmegvalósítás irányába. Ezzel a címmel valójában ezt a feladatot igyekeztem jól szolgálni.

[caption id="" align="alignleft" width="350"] Dr. Lőrincz György. Pusztán gazdasági szemlélettel csak átmeneti sikereket lehet elérni. BEKÜLDÖTT FOTÓ
[/caption]

– Mit jelent ez az üzenet az Egri Borvidék esetében?
– Egyértelmű, egyedi, jól felismerhető borüzenetre van szükség, csak ez lehet hatékony. Az Egri Borvidék esetében ezt úgy értem, hogy ha túlságosan is színesek vagyunk, akkor nem lesz megfogható a lényeg, amit a fogyasztóhoz szeretnénk eljuttatni. Éppen ezért azt mondom: fókuszálnunk kell néhány termékre. Az Egri Bikavér mellett ilyen lehet egy fehér cuvée is, például az Egri Csillag. Ehhez viszont az kell, hogy közösen és egyértelműen meghatározzuk az „egri” nevet használó borokat és a szükséges minőségi szinteket, fogalmazzuk meg a legfontosabb prioritásokat, egyedi karaktert adjunk nekik, olyat, ami csak Egerre jellemző. Meglátásom szerint a Bikavérek esetében ilyen pillérnek kell lennie, hogy sok szőlőfajta adja az alapját, a gerincét a Kékfrankos képezze és hogy érett gyümölcsből készüljön. Természetesen az irányvonal kijelölésénél is a közös akaratnak kell érvényesülnie, miként az eredetvédelmi szabályzat korszerűsítésénél is. Ez utóbbira azért lenne égető szükség, hogy az e kategóriába tartozó borok esetében se kössük meg fölöslegesen a kezünket, azaz – a fentebb említett szempontok alapján – képesek legyünk kielégíteni a szélesebb fogyasztói igényeket is. Most ugyanis – az Egri Bikavérnél maradva – nem egyértelmű a stílus, a borkép, az üzenet, mert túl „jelképes” a szabályzat. Sajnos, egyelőre úgy tűnik, félünk változtatni rajta, holott a változtatás a jó reményét is magában hordozza.

– Ön, illetve az Egri Bormíves Céh mit tehet mindezek érdekében?
– Minden a bortermelők akaratán múlik. Az eredetvédelmi szabályzat miatt az „egri” név egyszerre áldás és teher, ezért elsősorban brand-ekre lenne szükség, ezekkel lehetne hatni a felvásárlási árakra. Ebben viszont nem a kézműves borászatok tudnának lépni, hanem a nagyobb mennyiséget termelők, ami viszont párbeszédet is feltételez. Azt nem állítom, hogy mi tudjuk az igazságot, azonban a borvidék jövőjéről van szó, ilyenformán pedig minden termelő sorsa a tét. Tudomásul kell vennünk, hogy nem lehet hatvanféle szőlőfajtára ráírni az „egri” nevet, ráadásul az egri borok hagyományosan házasítottak voltak. Ezzel együtt nevesíteni kellene azt a néhány szőlőfajtát is, amelyekből kifejező fajtabort lehet készíteni Egerben.

– Röviden: meg kellene szabni az irányt...
– Pontosan. Hangsúlyozom: nem a St. Andrea birtokról van szó, hanem az Egri Borvidék jövőjéről. Pusztán gazdasági szemlélettel csak átmeneti sikereket lehet elérni. Az egri bor igazi sikere a hosszú távú piacon maradás lehetne.

– A szőlőbirtoknál maradva, milyen filozófiát követnek a fajta-, illetve a termőhely-választásnál?
– Igyekszünk megismerni az Egri Borvidék és az egyes termőhelyek adottságait, tanulmányoztuk a hagyományainkban rejlő sajátosságokat is. Ezek alapján és az adott dűlőink tulajdonságai szerint telepítettük a szőlőinket – hozzáteszem akkor még szerényebb tapasztalatra hagyatkozva. Picit sok fajtánk van, ugyanakkor ez így „egries”, hiszen 21 féle szőlőt termelünk jelenleg. Kiemelten akarunk tapasztalatokat gyűjteni, az eredetibb utat képviselő, a Kárpát-medencéhez köthető szőlők, mit a Kékfrankos, Kadarka, Olaszrizling, Furmint, Hárslevelű, Leányka termesztését illetően és természetesen szeretnénk kiismerni a termőhelyeinkben, dűlőinkben rejlő lehetőségeket is. Hosszú munka lesz, de ez elengedhetetlen ahhoz, hogy utánozhatatlan, felismerhető, eredeti Egri bort tudjunk majd egyszer termelni.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!