Kultúra

2015.02.22. 08:23

Idegenben, hindu férjjel

Anyósa és sógornői csak akkor fogadják egyenrangú családtagnak a magyar lányt, ha fiút szül a férjének.

Szilvás István

Fotós:


Jaipur, a nyüzsgő város teljesen lenyűgözte a huszonéves magyar lányt. Bori a szüleivel érkezett ide, miután apját egy évre szóló vezetői megbízatással Indiába küldte a cége. A csinos szőke lány itt találkozott apja mérnök kollégájával, Dhirennel. Miután összeházasodtak, hindu szokás szerint a férj szülőházába költöztek Benáresbe. Anyósa nem tudott beletörődni fia választásába, s Borinak azt is el kellett fogadnia, hogy az évezredes hagyományok szerint a család nőtagjai között ő a legutolsó a rangsorban. Innen csak akkor léphet feljebb, ha fiút szül, Bori azonban lányt hozott a világra. A család elviszi a csöpp Yasmint a mundan szertartásra: kopaszra nyírják, kifúrják a fülét, majd megmerítik a Gangesz baktériumoktól hemzsegő vizében.

– Bori képtelen elfogadni a számára idegen életvitelt, s az ottani rituálékat. Egy ilyen helyzetbe vagy beletörődik az ember, vagy igyekszik kijutni belőle. Ő abban reménykedik, hogy valahogy kiszabadul abból a környezetből, amelybe részben szülei rossz légkörű házassága miatt is menekült – jegyzi meg V. Szita Veronika, aki a „Ganga anya ölelése” címmel írta meg ezt a sajátos regényt.

Bár mindig is érdekelte, az egri irónő soha nem járt Indiában. Épp ezért másfél évig készült a könyvre: filmeket nézett, útikönyveket böngészett, az internetet bújta, hogy minden sora hiteles legyen.
– A cselekményt a fantázia szülte, de valós alapja is van. Ismeretes, hogy hány és hány nőt tartottak már fogva külföldi férjeik, illetve miként rabolják el egymástól a gyerekeket a perlekedő szülők – mondja a nők sorsa iránt különösen érzékeny szerző.

A Dunántúlról évtizedekkel ezelőtt erre a vidékre került V. Szita Veronika egy magánéleti törés után úgy érezte, nincs kinek elmondania a lelke batyujában cipelt érzéseit, ezért hát nekiült és leírta. S azóta így megy ez nap mint nap… Ezekből az írásokból állt össze az „…És csillagport hord a szél” című novellafüzére. A második – „…és Szent Lőrinc könnyei kicsordultak” című – könyvében egy zárkózott lány élete kapcsán arra keresi a választ, hogy miként hat ránk az igazi szeretet. A következő regénye, a „Kabóca röpte” egy olyan lányról szól, aki a sötétben vegetáló kanadai kabócához hasonlóan egyszerre csak kibújik a napfényre, hogy szabadon szárnyaljon. Ezt egy rendhagyó, a thaiföldi őserdőben játszódó krimiszerű történet követte „Naree-Pon, a kolostor titka” címmel.

– Írásaimban arra igyekszem ráirányítani a figyelmet, hogy nem az az erős, aki nem esik el, hanem az, aki adott esetben fel is tud állni – mondja összegzésül.
– Borinak sikerült felállnia?
– Borit folyamatos megaláztatások érték, ráadásul Yasmin majdnem belehalt a folyóvíztől kapott hastífuszba. Mindeközben szeret bele lánya orvosába, s ezzel elköveti a legnagyobb bűnt, amit egy hindu férfi felesége elkövethet – mondja.
De ez már egy másik történet, amit párhuzamosan vet papírra a szintén írói vénával megáldott lányával. Amarilla Yasmin, Veronika pedig Bori szemszögéből nézve folytatja a sikeres regényt.
* A cselekményt a fantázia szülte, de valós alapja is van.

Joshi Bharat füljegyzete a könyvről
Megjelenése előtt V. Szita Veronika elküldte regénye kéziratát a fővárosban élő, indiai születésű Joshi Bharat médiaszemélyiségnek, aki többek között azt írta a könyvről, hogy „…nem mesterkélt, nincsenek benne hatásvadász elemek, nem akar erőszakosan tanítani. Az ember életében vannak ...finom jelzések, amelyek célja valamilyen ismeretlen kapu megnyitása. A szerzővel is ez történt…”  

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!